Rész(l)eges napfogyatkozás

Tehát feljutottunk a vonatra, " néhány megállóval később pedig már mindenkinek jutott ülőhely. A helyi népek is segítőkészek voltak, mind a hátizsákok felpakolásában, mind pedig akkor, amikor a fagyit áruló néni némi apróval "félreértette" a vásárlást. Eleinte erősen sütött a nap, szaunahangulat volt. Afféle túlméretezett HÉVet kell elképzelni, 3-4 fős padokkal. Már épp beletörődtünk, hogy a következő három órát a saját (és egy kicsit a szomszédéban) izzadtságunkban párolódva töltjük, amikor Lamiba beleütött a felismerés: korábban elszámoltuk az időt, és igazából fél órán belül lesz a napfogyatkozás! (Irkutszkban lestük egy darabig, de nem történt semmi és már azt hittük, valahogy lemaradtunk róla.) Pillanatok alatt felébredtünk és próbálgattuk a régi napfogyatkozás-figyelő módszereket (merthogy napba néző szemüvegünk nem volt, se röntgenfelvételünk-mint legutóbb Törökországban). Szóval kiskört csináltunk a kezünkből, és "kulcslyukat" tartottunk fehér felület fölé. (Ha elég kis átmérőjű lukat tartunk a fény útjába napfogyatkozáskor, az árnyék körvonala is a nappal együtt fogy.)

Aztán egyszercsak elkezdődött! Még mázlink is volt, ugyanis befelhősödött az ég, de éppen csak annyira, hogy azokon és a fényképezőgépen keresztül biztonságos volt belenézni. Érdekes volt, hogy a helyiek nem különösen lelkesedtek a dologért, minket viszont komplett hülyének nézhettek, hogy mindenféle fura tárgyakat veszünk elő, és fél órán keresztül lógunk az ablakban a fényképezőgépeinkkel :D Itt sajnos nem volt teljes a fogyatkozás, a korábbi vonatjegy mizéria miatt meg kellett előznünk a totalitást, de azért így sem volt semmi! A sors iróniája, hogy ez volt életem harmadik teljes napfogyatkozás megtekintési lehetősége, mégsem láttam sose a totalitást. Viszont már másodszor nézhettem "száguldó" vonatból...

Ezek után felturbózott lelkiállapotban pillantottuk meg a Bajkál-tavat és az azt övező csodálatos hegyeket. Párában úszott a part, fenyvesek, zakatoló vonat.... hmm. Jókedvünknek csak a leszállástól a hostelig megteendő 3 km (hegynek fel) vetett véget. Ti. Szljudjanka egy, a tó partvonalára nagyjából merőleges völgyben terül el hosszantilag, s míg az állomás majdhogynem a tóparton (nevetséges egy ekkora képződményt tónak nevezni) terül el, a hostel a városka másik végében... Este csatlakozott hozzánk a három jómadár (merthogy nem találtak értelmes időn belül hajót): Simon, Csucsu (kicsit becsípve) és Janó (nem kiccsit becsípve). A szállásadónk lekísért minket a vasútállomásra, (hogy felhozzuk őket) mert már sötét volt, és így nem találtak volna föl és mert állítólag ilyenkor már "nem biztonságos" kint járni. Mondjuk lefelé nem volt semmi baj a közvilágítás hiányosságain kívül, a visszafelé viszont a srácok állapota miatt eléggé kétségessé vált. A nyóckerben minimum hétszer késeltek és raboltak volna ki minket ilyen hangoskodás miatt. Fél óra alatt legalább tízszer hallottuk Janótól a vodka és a kiváló orosz uborka egymást kiegészítő fenomenális ízharmóniáját... úgyhogy biztos igaz :) "

Ezt a képet pedig Dudi készítette (szintén Lumix, csak eggyel újabb generáció az enyémnél :P )