A pályaudvaron érzékeny búcsút vettünk más nemzetiségű útitársainktól, a provodnyica arcán ellenben határozott megkönnyebbülés látszott, mikor becsukta mögöttünk a vagon ajtaját.
Azután gyors haditanácskozást tartottunk, ki merre tovább, ugyanis elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már külön utakon megyünk majd, hogy aztán legkésőbb Pekingben újra találkozzon a piszkos 11.
Dudi és Bandi felkeresték a helyi mongol nagykövetséget, hogy vízumot szerezzenek. Lamiék páran felkeresték a helyi turistairodát, hogy az útikönyvnél bővebb információt kaphassanak a környékről. A lustábbik társaság pedig egy parkban fetrengve szépen megvárta a küldöttségeket :)
Ez utóbbihoz tartoztam én is, ezért el kell mondanom, hogy nem sok időnk jutott fetrengésre, ugyanis egyszercsak kiszúrt minket - egész pontosan a pólóját feltűrve napozó Csucsut - egy illuminált állapotban lévő "hölgy". Érdekes jelenség volt, bár a fején látszott, hogy fodrászhoz jár és festi magát, a többségi tulajdonságai alapján mégis inkább homelessnek mondtuk. A következő jelenet játszódott le.
Csucsu elterülve egy padon, mi kicsit arrébb sétálgattunk vagy ültünk a szomszédos padon. Látjuk, hogy imbolyogva közeledik, torz mosollyal az arcán a vörös hajú nő. Amint odaér Csucsuhoz, és árnyéka rávetül, Csucsu felpattan, mint akit faron csíptek. Valamit magyaráz neki, úgyanígy a nő is. Mosolyog és át akarja ölelni Csucsut. Ő hátrál pár lépést, az asszony topogva követi, Csucsu segítségkérő pillantást vet felénk, de mi ekkor már úgy szakadtunk a röhögéstől, hogy nehéz lett volna bármit is tennünk. Ugyanígy a túloldali padon fekvő pszichológus kolléga, akihez, mint szakértőhöz próbált folyamodni Csucsu. Az asszony, ha tipegve-topogva-enyhe cikkcakkban is, de folyamatosan követi Csucsut, akárcsak a mágnes a vasat. Kabátja alól előkerül egy piásüveg is, azzal próbálja levenni lábáról választottját, de az kivételesen ellenáll a kísértésnek. Végül Mariann megszánja Csucsut, úgy csinál, mintha a barátnője lenne, hátha ezzel eltántoríthatja a nőt, de ez sem használ. ő fél órán keresztül udvarol kitartóan a nő, mikor végre megelégeli a kikosarazásokat (vagy csak pisilnie kellett), otthagyja Csucsut a sétány szélén, és távozik.
Ezt gyorsan kihasználva, mi pedig összeszedtük a cuccokat (mivel mi vigyáztunk a többiek hátizsákjaira, ezért fejenként mindjárt kettőt is), és a park másik végébe költöztünk. Ott pedig egy nagy frizbipartiba kezdtünk, míg a többiek visszaérkeztek a hírekkel.
Azután gyors haditanácskozást tartottunk, ki merre tovább, ugyanis elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már külön utakon megyünk majd, hogy aztán legkésőbb Pekingben újra találkozzon a piszkos 11.
Ez utóbbihoz tartoztam én is, ezért el kell mondanom, hogy nem sok időnk jutott fetrengésre, ugyanis egyszercsak kiszúrt minket - egész pontosan a pólóját feltűrve napozó Csucsut - egy illuminált állapotban lévő "hölgy". Érdekes jelenség volt, bár a fején látszott, hogy fodrászhoz jár és festi magát, a többségi tulajdonságai alapján mégis inkább homelessnek mondtuk. A következő jelenet játszódott le.
Ezt gyorsan kihasználva, mi pedig összeszedtük a cuccokat (mivel mi vigyáztunk a többiek hátizsákjaira, ezért fejenként mindjárt kettőt is), és a park másik végébe költöztünk. Ott pedig egy nagy frizbipartiba kezdtünk, míg a többiek visszaérkeztek a hírekkel.
No comments:
Post a Comment