Luxusutazás Hailertől Datongig 2.rész

Az étel ajándékozásának hagyományát nem messze az étkezőkocsitól, saját vagonunkban is tapasztalhattuk. Az egyik fülkében volt 3 kínai utastársunk. Két középkorú nő, és egyikük 12 éves kisfia. A fiú, Li-csihuá (mi csak Kis-csigának hívjuk - ennek mégiscsak több értelme van), egész sok szót tud angolul és nagyon érdeklődő. Minden kajájukból adnak nekünk, legyen az szotyi, tökmag, chips vagy mézes csülök (igen, mézes csülök). Nem mondom, hogy ínycsiklandóak voltak, de udvariasságból elfogadjuk egy darabig (aztán pedig menekülünk, visszautasítást nem ismernek).

A kissrác érdeklődését viszont alaposan kihasználjuk: rengeteg szó és dolog kínai jelét és kiejtését megtudjuk tőle, János és az én füzetemben több oldalnyi rajzos szótár gyűlik össze. Azt hiszem, a világ egyik legértékesebb szótárai ezek :) Másnap továbbmegyünk a szavaknál, és kedvenc kínai dalunkat, az olimpia hivatalos dalának kiejtését kérjük Kis-csigától tollba mondani. "Tudni illik rádió és minden ágyhoz külön TV is van a fülkékben beépítve. A TV-t fülessel lehet hallgatni, esténként leadnak egy-egy akciófilmet (nahát), a rádió azonban közös, és itt minden órában legalább 2x leadják a dalt. Lami felvette a PDA-ra a rádióból, és arról hallgatjuk vissza soronként. Kis-csiga pedig türelmesen ismétli, aztán mosolyog (ilyenkor még keskenyebb rés lesz a szeme), amikor mi próbáljuk elénekelni. De azért kitartóak vagyunk, és néhány óra múlva már Kis-Csiga anyukájáéknak adjuk elő kórusban a tudományunk, akik a produkciót (és bátorságunkat) tapssal, a kiejtésünket pedig vihogással jutalmazzák."

De nem csak mi tanulunk kínaiul! János nagy erőkkel okítja a hölgyeket magyarra. És ezt szó szerint kell érteni, ő ugyanis nem éri be a Szia, Köszönöm, Jó napot, rizs és hasonló szavakkal. Egy alkalommal például a "Hull a szilva a fáról" kezdetű népdal szűrődik át a fülkéből János előadásában, máskor kártyáért jön át a klubszobába (ahol mi négyen, lányok laktunk), és mikor azt kérdezzük: mire kell az, a következő választ kapjuk: megtanítom őket ultizni... A legnagyobb viszont a következő volt: Melinda és én úgy döntöttünk, most már a végére járunk a szomszédból átszivárgó fura hangoknak (vékonyak ezek a kabinfalak), és benyitottunk a fiús-kínais fülkébe, ahol az alábbi kép fogadott minket: A két nő ül az egyik alsó ágyon, János a másikon velük szembe, kezében egy szotyimag, amit ütemesen fel-le mozgatva, erősen artikulálva, lassan szótagolva ezt mondja nekik: NAP-RA-FOR-GÓ. Azonnali röhögésben törtünk ki, hogy majd' minden kupéból kíváncsi fejek kukucskáltak ki ezeknek mi bajuk? tekintettel.

"A táj közben jellegezetesen kínaivá válik. Már amennyire Kína jellegzetes a Discovery műsorokból. Valami könnyen málló alapkőzet van, amit az esők erősen felszabdaltak. Kappadókiához hasonlít, de nem annyira lekerekített formák vannak, és növényzettel sűrűn borított. A vonat gyakran halad át alagutakon, és olyat is láttunk már, hogy a domboldalba vájt lyukakban lakásokat alakítottak ki. Az időjárásról nem tudok sokat mondani, a vonaton nem nyitható ablakok és légkondi van. De többnyire süt a nap, néha esik az eső. Sok kis falu van, kicsi téglából rakott házak, melyekhez kb 2x akkora fallal körülvett kertecske tartozik. Kertek és házak sűrűn tapadnak egymáshoz. A lakott rész körül minden talpalatnyi földet művelnek, akár sík, akár teraszos kialakítású táblákon: rizs, kukorica, napraforgó biztosan van. Ahol pedig semmi nem terem, birkát legeltetnek. A teherhordó állat a szamár. "

Zakatolás közben a menetrendet böngészve és a PDA-t böködve Melinda egyszer csak irgalmatlanul elkáromkodja magát. Nála, ez a "Heuréka, megtaláltam!" megfelelője. Realizálta ugyanis, hogy a vonat, amin ülünk, nem véletlenül közlekedik hosszabb menetidővel (mint az eredeti, amit kinéztünk): ti. hosszabb útvonalon halad, történetesen pedig Beijingen és Datongon keresztül éri el Jininget! (Egy kis játék: akinek van kedve, keresse ki Beijing kínai megfelelőjét, és mondja meg, mikor voltunk Beijingben. Plusz segítségként itt a vonatjegy is.) Úgyhogy megpróbálunk beszélni a kallernénivel, hogy leszállnánk egy kicsit hamarabb, ugyanis Datong a fő célunk pillanatnyilag, ahová a következő hajnali 01:44-kor érkezünk. Időközben a mongol szakadárokat is sikerült elérni, és úgy tűnik, hogy tökéletes az időzítésünk: Janó és Csucsu kb másfél órával előttünk fog Datongba érni.