Ping Yao

Ping Yao különben határozottan megér egy-két napot. Az aprócska, teknős alakú óvárosi rész, amelyet a 6 km-es fal vesz körbe, zsúfolásig van boltokkal, hostelekkel, éttermekkel. Évszázadokkal ezelőtt itt volt a tartomány kereskedelmi központja, s ezen a jellegén mi sem változott azóta. Az épületek és a falak ugyanazok, csak a tulajdonosok és a portéka cserélődött ki.

Az angolul beszélő hölgy ajánlatára kivettünk két szobát a Harmony Guest House-ban, ahol letehettük a csomagjainkat, megfürödhettünk és aludtunk is vízszintesben 1-2 órát, mielőtt elindultunk volna várost nézni. A háznak egyébként nagyon kellemes hangulata van, érdekes megoldásokkal alakítva át a többszázéves házat vendégfogadásra. Kifejezetten pozitív volt a welcome forró tea is, hiszen érkezésünkkor esett az eső.

A rövid regeneráció után - bár jócskán bírtunk volna még aludni, nehezen, de elindultunk, az eső is elállt. Nekem pont az tetszik a városban, hogy kicsi. Nem kell sokat gyalogolni, koncentráltan lehet megismerkedni a kínai kultúrával. Van több múzeum, torony, díszes kapu, melyek között ízlés szerint választhatunk. A valamikori szabadtéri színház színpadán előadás helyett óriáskivetítő van. A kisebb-nagyobb macskaköves utcákon bátran lehet bolyongani, maximum egy órán belül rátalál az ember a keresett helyre. Ezt már csak onnan is tudom, mert sikerült elszakadnom a többiektől - bár nem szándékosan,egy szál fényképezőgéppel, iratok és pénztárca nélkül, másfél órával később mégiscsak rájuk leltem egy szuvenírbolt előtt.

Mellesleg, ha már ott voltunk, elérkezettnek láttuk az időt, hogy bevásároljunk ajándékokból. Van itt eredeti és hamisított kínai gyártmány, mindenféle fa-, szövet- és fémkütyü, pálcika, legyező, stb. És sikerült indiai nadrágot is találni! :D Mire a pólóbolthoz értünk, már művészi fokra fejlesztettük alkudozó képességünket, bár kifejezetten kemény eladókkal volt dolgunk, és beletelt majd fél órába, elhoztuk a szajrét (néhány ajándék- és az egyen- Beijinges pólókat) az általunk kigondolt áron. ;)
Az akció után pedig annyira felbátorodtunk, hogy mentünk még egy kört és csak brahiból alkudoztunk mindenfélére, pedig már nem is akartunk vásárolni. Szemtelenségünknek mégis lett hozománya, mert olyan jól sikerült lealkudni a vásárfiát, hogy bolondok lettünk volna otthagyni.

Szatyrokkal felpakolva értünk vissza a hostelbe, ahol az emeleten még összeütöttünk egy kis délutáni uzsonnát a gázfőzőn. Az angolul beszélő kedves hölgy valóban hozott vonatjegyeket, igaz csak néhány cafat fénymásolatot kaptunk meg. A vonaton viszont elfogadták ezeket... hát így működik a kínai korrupció. Mindegy, volt jegyünk és végre hard sleep!