Cári lak 1.

Tehát nem éppen vörösszőnyeges bevonulásunk volt Pétervárra, de legalább csendesen -udvariasságot tettetve- meghúztuk magunkat a hajnali metrón. Ezúttal is Simon egy ismerőse és annak ismerősének lakása állott segítségünkre az elszállásolásunkhoz. Ezért mondjuk fizettünk némi rubelt az ipsének, de így is olcsóbban jöttünk ki, mintha hivatalos szállást kerestünk volna, A moszkvainál picikét nagyobbacska, másfél szobás 10. emeleti (a ház 15 szintes) kis lakásban kaptunk helyet a külvárosban. (Mintegy 20 percnyi gyaloglásra a metró végállomástól. Később kiderült, hogy van villamos is (méghozzá 6-os), de kora hajnalban annyira "álmosak" voltunk, hogy nem vettük észre.) A lakás koszos volt, a lépcsőház büdös - a földszinten pl. úgy kellett mindig átrohanni a liftig egy (kinti vagy lifti) levegővel, hogy el ne hányjuk magunkat (a véletlenül mégis beszippantott szagminták alapján több elmélet is született arról, hogy mi lehet a földszinti villanyóra-szekrényekben: halott német katona(k), biológiai fegyverraktár, szemétledobó elfelejtett végbefogadója, a "plüsskert" lényeinek egykori tulajdonosai, stb.) - de a miénk! A következő 3 napra legalábbis.

Ja, a plüsskert. Tudni illik, panelházak aljában, a falaktól körülbelül 2-3 méter sugarú területen füvesített/fásított zöldterület szok' lenni, amely a cocialista elképzelések szerint nyilván a 120-150 család zöldterület- és oxigénigényét kiszolgálni hivatott. (Szegény Péter cár, aki civilben ugyebár ács volt, bizonyára azóta is forgolódik a sírjában eme építészeti remekek láttán.) A bizarr elképzelést azonban a kreatív péterváriak még tudták fokozni! A mi házunk aljában azzal fejelték meg a helyi lakosok, hogy a lakótelephez tartozó csökevényes játszóter nyújtotta szolgáltatásokat kiegészítették ezen zöldfelületek beplüssözésével, azaz a bokroktól a fákon át a félgumi-kerítés-szimulációig teleaggatták mindenféle plüssállattal. Talán azt remélték, hogy ebben az egész évben ázó, szottyadó, macskalevizelte plüsskertben majd játszanak a gyerekek... Hát, minket inkább emlékeztett egy korai Hitchcockra.
A kilátás viszont pazar volt! A lepókhálózott ablakból a Balsaja (Nagy) Neva folyó tölcsértorkolatának partjára települt ipari-kereskedelmi, szabadkikötő stílusú panorámája fogadott bennünket: balra nagy víz, jobbra lakóházak, távolban "Lenta" felirat (vagyis a pétervári teszkó), közelben "Baltika" felirat (vagyis a pétervári "borsodi/kőbányai/soproni" (ízlés szerint a megfelelő aláhúzandó) III.kategóriás vendéglátóipari egység), a part mentén pediglen végig-végig hatalmas rakodódaruk és hajóládák.