Egy igazán szép és meleg napra ébredtünk. A szokásos reggeli program (vonatjegyvásárlás) után pedig célba vettük az egyik kötelező moszkvai látványosságot, a Kreml-t, vagyis a fellegvárat. Erre is érdemes lelkiekben előre készülni, mert szinte állandó a tömeg, a belépőjegyet is csak hosszú sorbanállás után lehet megkaparintani, és már mondanom sem kell, de a bejárható terület "nem kicsi". Hál'istennek a Kreml egyik része csak az államfők, képviselők és egyéb hosszú fekete autóval érkezők számára járható.
A bóklászó turistát felfestett útburkolati, valamint határozott rendőri sípjelek különítik el a diplomata-parciótól.
A másik felében azonban valószínűleg itt a legnagyobb a világon az egy négyzetkilóméterre eső székesegyházak száma, amelyek mellé néhány "kisebb" templom és palota is vagyon halmozva. Az egymástól néhány tíz méternyire álló épületeket bámulva könnyen izomgörcsöt kaphat a nyakunk, amit úgy védhetünk ki, ha az egyes templomokhoz érve még a bejárat előtt elolvassuk kedvenc útikönyvünkből az idevonatkozó passzust. Belül ugyanis újabb szemfényvesztés áldozatai lehetünk, a gazdagon díszített falak, oltárok, hírös sírok láttán.
Templom- és történelemfanatikusoknak igazi csemege a Kreml, részünkről azonban a harmadik-ötödik szentség után elfogyott az ilyen típusú kultúrára elkülönített kredit. Valójában már az országos kreditet is kimerítettük, de azért később abban megegyeztünk, hogy Oroszországgal mégiscsak kivételt teszünk, hiszen a területe szignifikánsan nagyobb bármely átlagos európai országénál. A szentképektől besokallt látogató egy bájos kis parkban nyerhet felüdülést, vagy fotózkodhat a hatalmas törött harangnál és a világ egyik legnagyobb vaságyújánál is.
Néhány palotarészben azonban érdekes múzeumokat rendeztek be, ezeket mindenképpen érdemes megnézni.
A Fegyver-palotában van a legnagyobb, ide külön belépőt is kellett váltani (külön kapun át csak ide is be lehet jutni, nemcsak a Kreml-n keresztül). Fontos: a belépő meghatározott időintervallumban biztosítja csak a belépést. Mi erről jócskán lecsúsztunk a Kreml többi részének körbejárása miatt. Csak hosszú könyörgés és ártatlan pillarebegtetések árán ("Mi lenni szegény magyar diákok, messziről jönni látni nagy Moszkva. Bocsánat, nem tudni olvasni cirill, nagyon be szeretne menni kiállítás megnézni!") sikerült túljutnunk az egyébként kedves, de szigorú szabályok által működő beléptetőnénin. Megérte a könyörgés: csudiszép porcelánok, fegyverek, eredeti hintók és lovagi páncélok, múlt századi viseletek tömegét lehetett megnézni. A Fegyver-palotán belül van a Gyémánt-múzeum is (külön belépőjeggyel látogatható), ide azonban már elveink nem engedték a belépést.
Inkább kifeküdtünk a parkba és elnyaltunk egy-egy jégrémet!
P.S: Jobb oldalt egy kis dobozban gyűjtődnek ezután az út során látott világörökségek.
A bóklászó turistát felfestett útburkolati, valamint határozott rendőri sípjelek különítik el a diplomata-parciótól.A másik felében azonban valószínűleg itt a legnagyobb a világon az egy négyzetkilóméterre eső székesegyházak száma, amelyek mellé néhány "kisebb" templom és palota is vagyon halmozva. Az egymástól néhány tíz méternyire álló épületeket bámulva könnyen izomgörcsöt kaphat a nyakunk, amit úgy védhetünk ki, ha az egyes templomokhoz érve még a bejárat előtt elolvassuk kedvenc útikönyvünkből az idevonatkozó passzust. Belül ugyanis újabb szemfényvesztés áldozatai lehetünk, a gazdagon díszített falak, oltárok, hírös sírok láttán.
Templom- és történelemfanatikusoknak igazi csemege a Kreml, részünkről azonban a harmadik-ötödik szentség után elfogyott az ilyen típusú kultúrára elkülönített kredit. Valójában már az országos kreditet is kimerítettük, de azért később abban megegyeztünk, hogy Oroszországgal mégiscsak kivételt teszünk, hiszen a területe szignifikánsan nagyobb bármely átlagos európai országénál. A szentképektől besokallt látogató egy bájos kis parkban nyerhet felüdülést, vagy fotózkodhat a hatalmas törött harangnál és a világ egyik legnagyobb vaságyújánál is.Néhány palotarészben azonban érdekes múzeumokat rendeztek be, ezeket mindenképpen érdemes megnézni.
A Fegyver-palotában van a legnagyobb, ide külön belépőt is kellett váltani (külön kapun át csak ide is be lehet jutni, nemcsak a Kreml-n keresztül). Fontos: a belépő meghatározott időintervallumban biztosítja csak a belépést. Mi erről jócskán lecsúsztunk a Kreml többi részének körbejárása miatt. Csak hosszú könyörgés és ártatlan pillarebegtetések árán ("Mi lenni szegény magyar diákok, messziről jönni látni nagy Moszkva. Bocsánat, nem tudni olvasni cirill, nagyon be szeretne menni kiállítás megnézni!") sikerült túljutnunk az egyébként kedves, de szigorú szabályok által működő beléptetőnénin. Megérte a könyörgés: csudiszép porcelánok, fegyverek, eredeti hintók és lovagi páncélok, múlt századi viseletek tömegét lehetett megnézni. A Fegyver-palotán belül van a Gyémánt-múzeum is (külön belépőjeggyel látogatható), ide azonban már elveink nem engedték a belépést.Inkább kifeküdtünk a parkba és elnyaltunk egy-egy jégrémet!
P.S: Jobb oldalt egy kis dobozban gyűjtődnek ezután az út során látott világörökségek.
Izé, holis?
ReplyDeleteVagy ez a világörökség-gyűjtögetés a jövőre vonatkozik, és még nem látható?
Ott van az, a Cet-Lik alatt, csak még nem hosszú, talán ezért nem tűnik fel, de Kínába érve gyorsan nyúlik majd ;)
ReplyDeleteAztán meg hogy is lett világökörség?
ReplyDeleteMert így viccesebb.
ReplyDelete