A túlparton magasodó egyik épület a Lomonoszov Egyetem, és mint minden rendes egyetemhez, ehhez is kapcsolódik campus. Zsuzsit idézve (csak hogy lássátok, nem csak az én véleményem), a campust egyetlen szóval lehet jellemezni: "hatalmas". Hátulról közelítettük meg, hogy szépen bejárhassuk. Ottjártunkkor nem volt nagy nyüzsi, úgy látszik az orosz hallgatóknak sem hobbijuk a nyarat az egyetemen tölteni :D Egyetlen hely volt, ahol nagyobb tömegű, főleg hímnemű fiatalságot találtunk: az internetkávézó. A nemi egyöntetűségre a szomszédos kollégiumnak látszó épület kapuja fölötti felirat adta meg a választ, amelyből egy szót tudtunk értelmezni: inzsinyér - azaz mérnök. Szegénykék...Már térdig kopott a lábunk, amikor elértük a központi épületet. Az égbeszökő toronyról közelről alig sikerült olyan képet csinálni, hogy az alja meg a teteje is benne legyen, a csúcsán a vörös csillag és a közelében virító sarló-kalapács azonban szabad szemmel is jól kivehető. Bemenni sajna nem sikerült, pedig megpróbáltuk :P
Az épülettől kiinduló flamingó-forma spriccelőkkel teleszórt hosszúkás szökőkút mentén újra a Moszkva-folyónál lyukadunk ki. Ezúttal egy kiépített (értsd: szuvenírárusokkal és büfékocsival felszerelt) kilátóból panoramálhattuk a szemközti városrészt, előtérben az olimpiai parkkal.
Ajánlom itt felszerelkezni képeslappal, matrioskával, hűtőmágnessel vagy zászlócskával, mert választékban bőségesek, árban pedig reálisak.Aztán visszametróztunk a belvárosba, és az Arbat utcán sétálgattunk. A hangulatos ulica afféle "művésznegyed", van utcai portréfestő, kardnyelő, zenészek és hírességek csillagai alkotta utcakövek. Itt ért minket az este és itt adták meg magukat az egész napos talpalás után lábikráink, úgyhogy haza- és aludni tértünk. Én -speciel- másnap ugyanabban a pózban ébredtem, ahogyan este elfeküdtem. Asszem elfáradtunk egy cseppet.
Posts
No comments:
Post a Comment