Az első kínai kaja, az első mogyorós csirke

Volt még egy kevés orosz kolbászunk és kenyerünk de szép lassan elérkezettnek láttunk az időt arra, hogy igazi kínai helyen együnk. Ilyet nem nehéz találni arrafelé, szerintem minden ötödik kínai ember étteremtulajdonos... Be is tértünk a kiszemelt helyre, nagyon kedvesen fogadtak minket, csak éppen segíteni nem tudtak semmiben... Azért rámutattunk egy-két dologra, amit ki is hoztak. Valami marhahús lehetett, nagyon csípős volt és levest is sikerült kapni végül. Mondanom sem kell, hogy mindenki minket nézett. A pincér volt a legkíváncsibb, aki vette a bátorságot és egyszerűen odaült mellénk az asztalhoz, és nézte, hogy mit szerencsétlenkedünk a pálcikákkal. Kanalat azért hoztak a leveshez, bár egyes kínaikanak az sem kell hozzá, kieszik pálcikával a sűrűjét, majd megisszák a levet. A pincérünk nem csak nézett minket, hanem megnézett minden dolgot ami nálunk volt, odaült az asztalunkhoz, figyelmesen lapozgatta az utikönyvünket, stb. Érdekes volt, hogy mennyire mást jelent ebben az országban a "magánszféra". Annyira mást jelent, hogy egyáltalán nincs is ilyen! :-).

A másnapi kajánk is nevezetes volt, ekkor ettem ugyanis kínában először mogyorós csirkét! És hogy hogyan sikerült ezt kérnem? Ehhez szükségem volt egy orosz szépségkirálynőre, - aki látván szerencsétlenkedésünket a kínai pincérrel -, odajött, megkérdezte angolul mit kérünk, elmondta a pincérnek kínaiul, majd visszament orosz barátaihoz. :-). Innentől kezdve a mogyorós csirke lett az 1. számú kínai kajám (még mindig vezet a toplistán!), mindenhol azt ettem, ahol csak tudtam!