Manzhouli - Hailaer

Nekünk (is) a Lami-féle szépségkirálynős étkezde volt az első kínai kajás élmény, bár valójában nem nevezhető igazi kínainak, hiszen elég közel vagyunk még az orosz határhoz, és ez a vegyesség meg is látszik. Az étlapon ugyanis cirill betűkkel vannak írva a kaják - hurrá, el tudjuk olvasni!; viszont kínai típusú kaják - gőzünk sincs, mi lehet. Mindegy, rendelünk, kihoznak valamit, és hoznak hozzá kanált, kést, villát is - utoljára az utazás során, legalábbis HongKongig, de az más tészta.

Datongba való eljutásunkat tehát úgy sikerült megoldani, hogy rövidke 2 órás zötyögéssel (hard seat, 22 yüan=500 HUF) előbb eljutottunk Hailerbe. Onnan pedig másnap megyünk majd tovább - első osztályú és marhadrága (600 yüan=14000 HUF) jegyünkkel.
A haileri vonaton egy magas mongol arc ült velünk szemben, aki erős érdeklődéssel és hiányos fogsoros vigyorral az arcán figyelt minket, aztán nem kellett sok idő, hogy meg is szólítson. Mi megvillogtathattuk kínai nyelvtudásunkat, ami ekkor nagyjából a "Szüjanlié" "Nyi-háó" szavakból és egytől tízig a számokból állt (kézjelekkel együtt! (lásd: kép)). Bár ez utóbbiakkal még gyenge lábakon álltunk, legalább akadt beszédtéma. Így ezzel a pontosan egytucatnyi kifejezéssel el is töltöttük a kétórás utat. Hát ennyire jófejek ezek a mongolok! :)

Hailerbe érve azonnal taxit fogtunk - városban a taxis a mindentudó és mindentelintéző atyabuddha. Hatunknak két darab taxi kellett, mondtuk (vagy mutattuk?) nekik, hogy szálláshelyet keresnénk. 3 másodperc alatt a csomagtartóban voltak hátizsákjaink, amit becsukni mondjuk nem lehetett, de ez a sofőröket a legkevésbé sem izgatta, és már száguldottunk is. Az első két szálloda elég borsos áron kínált csak szobát, közben újabb szóval bővül gesztuskincsünk: túl sok. Ugyanakkor a sofőrök láthatóan a mi oldalunkon álltak, ugyanis látva esetlenségünket ők kezdtek el alkudozni a recepciósokkal az árban (jah, kérem itt még szobára is lehet alkudni!). Végül másfél órányi furikázás és telefonálgatás után találtunk egy elfogadható szállót. S láss csodát: a taxisok egy fiytinggel se fogadtak el több pénzt, mint a taxióra állása: 15 yüan/autó (350 HUF)! Azonnal a szívünkbe zártuk a kínai taxistársadalmat.

A szoba ennek pontosan a 10x-ese volt, fejenként, ami szállodának persze nem drága, csakhát az első osztályú vonatjegyes érvágás után és az előttünk álló 4 hét túlélése szempontjából ezt nem engedhetjük meg magunknak minden nap. Mindegy, ma estére jó lesz. Jól ki is használtuk minden luxusát: alapos zuhany a pici tusfürőkkel és samponokkal, mászkálás papírpapucsban és a jóóó nagy ágy! A vonatos 50 centis szélesség után, a 110 centi szélesség/fő kész kánaán. Igaz, hogy keménységben viszont megközelítette az otthoni futonomat, de ez volt a legkevesebb. Vízforraló is van, ami jó lesz a reggeli kávé/tea elkészítéséhez.
Eddigre már feloldódtam annyira, hogy elkészülhetett az első kínai fotó. Mindenki kiterítette az ágyra összes valutáját és értékeit (értsd: vonatjegy): az utazás egyik leggazdagabb pillanata. János, Melinda és Lami pedig melléfeküdt, mert hát mértisne :)