Manzhouli felé buszozva (János, Dzsudzsi, Mariann és én) kicsit nehéz szívvel néztünk a következő 4 hét elébe. Ehhez képest különösen irreálisnak hatottak azok a semmi közepébe épült ház nagyságú, rikító színekre kifestett fura alakú "valamik", amelyeket az út mentén láttunk. Mintha valami elfuserált hollywoodi díszlettervező száműzetésbe küldött antiremekei lettek volna.
Manzhoulihoz közeledve megsűrűsödtek és emberi használatra alkalmasabb formát vettek föl az épületek. A város egyik felében 10 évnél nem idősebb épületek, többnyire szállodák, plázák és irodaházak állottak. De a másik fele sem lehetett több 40-50 évnél, a panelházakból ítélve.
A vasútállomásra beszéltük meg a találkozót Lamiékkal, de a busz sajnos nem ott rakott ki minket. Szóval első projekt: találni egy kínait, aki beszél angolul. Mivel határmenti városban voltunk - gondoltuk ez nem lesz nehéz. Hááát... Azért a nyolcadik fiatal csapatból végül voltak hárman is, akik beszélték a közös nyelvet, a bibi csak az volt, hogy mindhárman másik irányt mutattak. Ez a mi formánk. Kétségbe mégsem estünk, hiszen három nőnemű is volt közöttünk és megérzéseinket harmonizálva megtaláltuk az állomást. Éppen időben, mert már a kiszáradás határán álltunk - ehhez a klímához még alkalmazkodni kell.
Időzítésünk is remek volt, Lamiék 10 perc múlva szintén megérkeztek. Újra együtt a Csipet csapat! :) Jaj, nekem úúúgy hiányoztak már, pedig csak két és fél napot voltunk külön (és párszáz kilóméternyit).
Éééés /dobpergés/ megkezdődött az első kínai vonatjegyvásárlási procedúra! De erről majd Lamiék, hiszen ők védjegyzik a módszert ;)
Manzhoulihoz közeledve megsűrűsödtek és emberi használatra alkalmasabb formát vettek föl az épületek. A város egyik felében 10 évnél nem idősebb épületek, többnyire szállodák, plázák és irodaházak állottak. De a másik fele sem lehetett több 40-50 évnél, a panelházakból ítélve.
A vasútállomásra beszéltük meg a találkozót Lamiékkal, de a busz sajnos nem ott rakott ki minket. Szóval első projekt: találni egy kínait, aki beszél angolul. Mivel határmenti városban voltunk - gondoltuk ez nem lesz nehéz. Hááát... Azért a nyolcadik fiatal csapatból végül voltak hárman is, akik beszélték a közös nyelvet, a bibi csak az volt, hogy mindhárman másik irányt mutattak. Ez a mi formánk. Kétségbe mégsem estünk, hiszen három nőnemű is volt közöttünk és megérzéseinket harmonizálva megtaláltuk az állomást. Éppen időben, mert már a kiszáradás határán álltunk - ehhez a klímához még alkalmazkodni kell.
Időzítésünk is remek volt, Lamiék 10 perc múlva szintén megérkeztek. Újra együtt a Csipet csapat! :) Jaj, nekem úúúgy hiányoztak már, pedig csak két és fél napot voltunk külön (és párszáz kilóméternyit).
Éééés /dobpergés/ megkezdődött az első kínai vonatjegyvásárlási procedúra! De erről majd Lamiék, hiszen ők védjegyzik a módszert ;)
Addig pedig egy kis nosztalgia, ilyen volt az utazás oroszországi szakasza (video by Lami):
Posts
No comments:
Post a Comment