Elérkezett az idő, amikor végre újra találkozunk a többiekkel! Ma nekik kell megküzdeni a határon az elemekkel... Nekünk sok dolgunk nem volt, kicsekkeltünk úgy 10 óra körül a hotelből, aránylag gyorsan megbeszéltük a személyzettel, hogy a hátizsákokat délutánig ott hagyjuk, majd a szépségkirálynős kajálás után internetezni mentünk. Kínában rengeteg internet kávézó van, és ráadásul nem is rossz felszereléssel. Mandzsúriában szuper gépeken, ágynak is megfelelő fotelben ülve átszámítva óránként 100 forintért szórakozhattunk. El is játszottunk a gondolattal, hogy olcsóbb lett volna a szállás az internet café-ban :-). Volt légkondi is, ami jól jött a kora délutáni órákban, kint ilyenkor nagyon durván meleg volt, jó magas páratartalommal. Furcsa érzés volt zuhanyzás után törölközés közben már izzadni!
Nos nem kellett sokat várnunk és jött az sms, hogy a többiek átjöttek a határon. A vasútállomásra volt megbeszélve a találkozó. Elmentünk a félretett zsákjainkért, majd egy taxival kivitettük magunkat az állomásra. Később kiderült, hogy ez a 2 km-es út volt a legdrábább taxizásunk egész kínai tartózkodásunk alatt, vagy 450 forint... De nem bánkódtunk, hiszen ott vártak már minket a többiek. Egy kis szervezést igényelt még a vonatjegy vásárlás,
hiszen rajtunk kívül mindenkinek jüant kellett szerezni. Így a vasúti biztonsági őrökre bíztuk a zsákjainkat, majd tettünk egy kört még a városban, kaja, pénz és bevásárlás céljából és visszatértünk az állomásra. Kinéztük a lehetséges vonatokat, kitöltöttük a varázscetlit, majd ismét beálltunk vonatjegyért. A terv a következő volt: Hailer - Jinning, majd Jinningből valamilyen kreatív mondon eljutunk Datongba, ami onnan 2 óra. A kinézett vonat Pekingtől északra halad el, majd dél felé kanyarodik a cél felé. Erre viszont nem volt jeg
y, vagyis csak ülő jegy de azt nem vállaltuk (szerencsére, később megtudtuk milyen is az!) Volt egy másik vonat, ami kicsit később indult, hosszabb volt a menetidő és csak első osztályú jegy volt. Egy kis tanakodás után bevállaltunk, igaz, hogy 12000 forint volt a jegy fejeként... Amilyen olcsó a taxi, olyan drága a vonat kínában, az orosz vonatjegy áraknak legalább a kétszerese! Minenesetre délután ott ültünk a Mandzsúriai vasútállomáson, kezünkben 2x6 vonatjegy azokra a járatokra, amiken a következő 2 napot töltjük majd és 1500 km-t utazunk.
Nos nem kellett sokat várnunk és jött az sms, hogy a többiek átjöttek a határon. A vasútállomásra volt megbeszélve a találkozó. Elmentünk a félretett zsákjainkért, majd egy taxival kivitettük magunkat az állomásra. Később kiderült, hogy ez a 2 km-es út volt a legdrábább taxizásunk egész kínai tartózkodásunk alatt, vagy 450 forint... De nem bánkódtunk, hiszen ott vártak már minket a többiek. Egy kis szervezést igényelt még a vonatjegy vásárlás,
hiszen rajtunk kívül mindenkinek jüant kellett szerezni. Így a vasúti biztonsági őrökre bíztuk a zsákjainkat, majd tettünk egy kört még a városban, kaja, pénz és bevásárlás céljából és visszatértünk az állomásra. Kinéztük a lehetséges vonatokat, kitöltöttük a varázscetlit, majd ismét beálltunk vonatjegyért. A terv a következő volt: Hailer - Jinning, majd Jinningből valamilyen kreatív mondon eljutunk Datongba, ami onnan 2 óra. A kinézett vonat Pekingtől északra halad el, majd dél felé kanyarodik a cél felé. Erre viszont nem volt jeg
y, vagyis csak ülő jegy de azt nem vállaltuk (szerencsére, később megtudtuk milyen is az!) Volt egy másik vonat, ami kicsit később indult, hosszabb volt a menetidő és csak első osztályú jegy volt. Egy kis tanakodás után bevállaltunk, igaz, hogy 12000 forint volt a jegy fejeként... Amilyen olcsó a taxi, olyan drága a vonat kínában, az orosz vonatjegy áraknak legalább a kétszerese! Minenesetre délután ott ültünk a Mandzsúriai vasútállomáson, kezünkben 2x6 vonatjegy azokra a járatokra, amiken a következő 2 napot töltjük majd és 1500 km-t utazunk. 
Posts
No comments:
Post a Comment