Szű-jan-lié

És most vissza az előretolt örshöz Mandzsúriába. Történt ugyanis, hogy befejezvén a délutáni alvásunkat elindultunk a városba. De előtte gondoltuk, hogy elintézünk még egy apróságot, megkérdezzük, mikor kell kicsekkelnünk a hotelünkből másnap reggel. Nos Kínában az apróságnak gondolt dolgok nem minden esetben azok. Bár tudtuk, hogy sok értelme nincsen, először angolul próbálkoztunk a recepciós kislányokkal, nem értették. A végén már csak annyit mondtunk, hogy "Check out" meg "time" de sajnos csak megértéstől mentes, ámde mosolygós arcokat láttunk csak. Sokat edzettünk erre az útra, úgyhogy jött az Activity. Két kéz össze, arc mellé rak, fej billent, horkolást utánoz, felébredést utánoz, órára néz, majd kérdően ismét a recepciós lányokra néz.... Semmi. Mosolyognak. Még egy-két trükk, Melinda is próbálkozik - végül is majdnem mindig legyőz Activityben - minden érzékelhető hatás nélkül, hacsak azt nem nevezhetjük hatásnak, hogy folyamatosan a "massage 50 yuan" mondatot ismételgetik... Egy negyed órás tornaóra után feladtuk, hiába minden, képtelenek voltunk kiszedni belőlük ezt az információt. Orrlógatva elindultunk, illetve elindultunk volna, amikor észrevettünk egy nagy, vagy 1 méter átmérőjű földgömböt, amin a világ összes országa rajta volt kínaiul és angolul. Ekkor jött az 5let, hogy igaz, hogy nem tudjuk, mikor kell elmennünk innen de legalább azt tudjuk meg, hogyan mondják Magyarországot kínaiul! Odacsaljuk az egyik recepciós mosolylányt. Mutatjuk neki Magyarországot, bólogat. Mutatjuk a kínai feliratot, kérdőn nézünk, ő bólogat egyre hevesebben, hogy érti, sőt már az előbb is értette honnan jöttünk! Nem sikerül kicsalni belőle sehogy sem. Ekkor átpörgetem a gömböt Kínához. Rámutatok. Bólogat, magára mutat, hogy ő onnan van. Ezt nem is sejtettük addig :-). A kínai feliratra mutatok, és mondom: "Csunggoa!". Bólogat. Megismétlem, hogy rögzüljön, bólogat. Átpörgetem a gömböt ismét Magyarországhoz, a kínai feliratra mutatok és kérdőn-reménykedve-kétségbeesetten nézek. Ekkor felcsillan a szeme, megértette! Megnézi közelebbről, odateszi az újját, és betűzi a 3 szótagot, miközben hallatszik rajta, hogy ezt életében most mondja ki először: "Szű-jan-lié". Innentől kezdve mindenkinek büszkén mondtuk a "where are you from" kérdésre ezt. Megérteni megértették csak az volt a furcsa, hogy alig 2-3 ember jött rá arra, hogy ezt mi bizony megtanultuk kínaiul csak az ő kedvükért... Ha egy magyarul nem beszélő ember azt mondja nekem, hogy I'm from Fehérororoszág, akkor azért elcsodálkoznék! :-)