Az útikönyv sok jót írt a Transz-Szibériai vasútról, de igazából nem voltak nagy elvárásaink. Talán éppen ezért volt kellemes meglepetés felszálláskor a meglepően tiszta, szerkezetileg az előzőekkel megegyező, de felújított szép kocsik és fülkék. Az asztalokon kis tálkákban csokik és teafilterek is voltak, de ezekről hamar kiderült, hogy csak beetetésnek szánták, és a fogyasztást ki kell külön fizetni. Ezért inkább egészében visszaadtuk a provodnyicának, éppen volt mivel telerakni az asztalt amúgy is.
Mindenféle drapérián a "Bajkál" felirat olvasható - természetesen cirill betűkkel, a függönyökön kiegészítve egy-egy fóka rajzával. A folyosói szőnyegeken plusz futó van, amit naponta cserélnek. A kabinokban és a folyosón lévő szőnyeget pedig délelőtt és délután is felporszívózzák. Az ágynemű a szokásos összeállítás, csak talán tisztább: 1 db matrac, 1 db párna, 1 takaró, 2 lepedő (ebből az egyik önálló takaró, vagy a valódi vastag takaró huzatja, de ezt hálózsák birtokában többnyire nem használjuk), 1 párnahuzat és 1 törülköző. Gyakorlatilag minden huzat és a törülköző, meg a folyosói futó is ugyanabból az egyszerű pamutanyagból készült, csak a méretük más. Így nyilván praktikusabb a tisztításuk, a célnak pedig tökéletesen megfelelnek, ez nem luxusjárat.
Légkondícionáló van, felteszem télen fűtenek is, most azonban inkább a hűtés a fontosabb. Jól érzékelhetően szakaszosan működik a rendszer: néhány óráig kikapcsolva, ekkor a kislégterű kabinokat befűtik az utasok testhőjükkel, és épp, mikor kezd feltűnni a levegőtlenség, beindul a kondi, ami enyhe fázásig hűti a közeget. Különösebb logikát nem lehet felfedezni a ki- és bekapcsolásban, ki- és betakarózunk éjszaka is, valószínűleg nem automata, hanem manuális az irányítás, a 0. fülkéből (ott laknak a provodnyicák). Szóval többnyire azért hűvösebb van a kinti átlaghőmérsékletnél.
Rövidnadrág/mackónaci+póló+csoszipapucs a standard utas-viselet. Kivételek persze mindig vannak: például a bő ötvenes éveiben járó pasas a harmadik szomszédból alsógatya+trikóban nyomja, vagy trikó nélkül... hát nem éppen álmaim férfija. Mondjuk a mi fiaink is szok' estefelé kockás kisboxerben sasszézni, de azért az mégiscsak más, Csucsu lyukas alsóviselete pedig kifejezetten...
Két állomás között 2-3 óra is eltelik, nagyjából minden negyedik állomáson van egy hosszabb, 15-20 perces megállás, ilyenkor leszállunk végtagot nyújtóztatni. Ezeket nagyon várjuk már rendszerint, hiszen a vonaton lehet feküdni, ülni, meg elmenni a WC-ig és vissza, oszt ennyi. Az ilyen megállókban aztán hirtelen piac nyílik a vágányok között: zsinórfüles szatyorból prémeket vesznek elő, egy ember karjára akasztott madzagról szárított halat kínál, de van frissen sült kolbászféleség, meg persze konzervek, befőttek, sör, üdítő, sőt, jégkrém is! Mi elég jól bevásároltunk Moszkvában, úgyhogy csak csodáljuk a herkentyűket, amelyek jóllehet eladóik egyetlen megélhetését jelentik. Legalábbis öltözetükből ítélve. Napi 3-6 személyszállító vonat áll meg egy-egy állomáson, ki lehet számolni mennyi bevételt hoznak az utasok.
Odabent egyébként kényelmesen szétpakoltunk. Közel három teljes fülke a miénk, így a 2.vágon hátsó felében kollégiumi hangulat uralkodik. A toiletben, amely kellően tágas és egy normális csap is van benne (és egyelőre "kagylós" WC), már rutinosan megy az 1 liter vízből való mosdás. Valamelyik szomszéd vagonban fürdőkupé is van ( fizetős, de néhány magyarnak ingyenes :P), de abban állítólag gyenge a víznyomás.
Mindenféle drapérián a "Bajkál" felirat olvasható - természetesen cirill betűkkel, a függönyökön kiegészítve egy-egy fóka rajzával. A folyosói szőnyegeken plusz futó van, amit naponta cserélnek. A kabinokban és a folyosón lévő szőnyeget pedig délelőtt és délután is felporszívózzák. Az ágynemű a szokásos összeállítás, csak talán tisztább: 1 db matrac, 1 db párna, 1 takaró, 2 lepedő (ebből az egyik önálló takaró, vagy a valódi vastag takaró huzatja, de ezt hálózsák birtokában többnyire nem használjuk), 1 párnahuzat és 1 törülköző. Gyakorlatilag minden huzat és a törülköző, meg a folyosói futó is ugyanabból az egyszerű pamutanyagból készült, csak a méretük más. Így nyilván praktikusabb a tisztításuk, a célnak pedig tökéletesen megfelelnek, ez nem luxusjárat.
Légkondícionáló van, felteszem télen fűtenek is, most azonban inkább a hűtés a fontosabb. Jól érzékelhetően szakaszosan működik a rendszer: néhány óráig kikapcsolva, ekkor a kislégterű kabinokat befűtik az utasok testhőjükkel, és épp, mikor kezd feltűnni a levegőtlenség, beindul a kondi, ami enyhe fázásig hűti a közeget. Különösebb logikát nem lehet felfedezni a ki- és bekapcsolásban, ki- és betakarózunk éjszaka is, valószínűleg nem automata, hanem manuális az irányítás, a 0. fülkéből (ott laknak a provodnyicák). Szóval többnyire azért hűvösebb van a kinti átlaghőmérsékletnél.
Rövidnadrág/mackónaci+póló+csoszipapucs a standard utas-viselet. Kivételek persze mindig vannak: például a bő ötvenes éveiben járó pasas a harmadik szomszédból alsógatya+trikóban nyomja, vagy trikó nélkül... hát nem éppen álmaim férfija. Mondjuk a mi fiaink is szok' estefelé kockás kisboxerben sasszézni, de azért az mégiscsak más, Csucsu lyukas alsóviselete pedig kifejezetten...
Két állomás között 2-3 óra is eltelik, nagyjából minden negyedik állomáson van egy hosszabb, 15-20 perces megállás, ilyenkor leszállunk végtagot nyújtóztatni. Ezeket nagyon várjuk már rendszerint, hiszen a vonaton lehet feküdni, ülni, meg elmenni a WC-ig és vissza, oszt ennyi. Az ilyen megállókban aztán hirtelen piac nyílik a vágányok között: zsinórfüles szatyorból prémeket vesznek elő, egy ember karjára akasztott madzagról szárított halat kínál, de van frissen sült kolbászféleség, meg persze konzervek, befőttek, sör, üdítő, sőt, jégkrém is! Mi elég jól bevásároltunk Moszkvában, úgyhogy csak csodáljuk a herkentyűket, amelyek jóllehet eladóik egyetlen megélhetését jelentik. Legalábbis öltözetükből ítélve. Napi 3-6 személyszállító vonat áll meg egy-egy állomáson, ki lehet számolni mennyi bevételt hoznak az utasok.
Posts
No comments:
Post a Comment