Precizitás

A folyosói futószőnyeglerakás precizitása valószínűleg kötelező vizsgagyakorlat a provodnyica-akadémián, de valószínűleg soha senki nem kapott még jelest belőle, kivéve a vörös démont. A dolog természetesen a régi szőnyeg leszedésével kezdődik, ezt sem lehet csak úgy összegyűrni, de az igazi művészet az új felrakása. A cél, hogy mindössze két rögzítő fémlemez segítségével, gyűrődésmentesen, feszesen - amely feszesség 24 órán keresztül tart, botlásmentesen rögzíteni a textilt, amely - ki tudja miért - kb 4 méterrel hosszabb a szükségesnél. Először a kocsi elejében levő lemezre feltekernek néhány környit a vászonból, majd azt rögzítik a padlón, aztán szépen végiglapogatják a szőnyeget a folyosón, kabinonként feszítve rajta mégegyet és folymatosan ellenőrizve, hogy faltól falig érjen az anyag. A legkritikusabb rész azonban a hátsó rögzítés. Mivel az anyag túl hosszú, itt nem lehet a maradékot feltekerni az 5 cm széles lemezre, csak egyszer átvetni körülötte, a szőnyeg farki részét pedig aláhajtani a már lefeszegetett résznek. Szigorúan csak egy rétegben, különben már botlásveszélyesnek számíthat a dupla réteg kezdeti szakasza. Szóval a hátsó vassal még sokat kell huzigálni, igazgatni, és a fennmaradó anyagrészt beigazgatni, hogy tökéletes legyen, ilyenkor még további 20-40 centit is nyúlik az anyag. A műveletsor végrehajtása közben persze az utasoknak illik (és ajánlott) a kabinokban maradni, különben erősen megvető pillantásokra számíthatnak. Ha napközben a szőnyeg valahol mégis felgyűrődik, azt azonnal kijavítgatják. Olyan aprólékos gonddal csinálják mindezt, hogy csak azt tudom elképzelni, valószínűleg kivégzéssel bűntetik a provodnyicát, ha egy utas felgyűrödött szőnyegben való megbotlás miatt megsérül.
Mindenesetre, ha ezekután valahol precizitást említenek, nekem nem a németek fognak eszembe jutni, hanem a Bajkál-expressz futószőnyege, na meg a vörös démon.