Zakatolás

A Transz-Szibériai vasútvonal olyan hosszú, hogy már csak azért sem írom kisbetűvel, ha a ragozás ezt kívánná meg. Megváltozott a táj: ez itt a tajga! Egyáltalán nem olyan félelmetes, mint a régi mesékben írva vagyon. A fenyves mindkét oldalról tisztes távolságból enged utat a vasmasináknak. A sínek és az erdő széle között üdezöld rét szalagja fut végig, itt-ott barna faházakkal pettyezve. Az ég kék, a napsütés szikrázó és a vonat csak zakatol szakadatlan: ta-tam ta-tam, ta-tam ta-tam...

Annyi időzónát lépünk át, hogy már Lami órája egyedül nem elég a meghatározáshoz. Pedig neki olyan órája van, hogy az kétféle időt mutat. Eddig az egyiket budapesti időre, a másikat meg helyire állította. Oroszországban minden vonat moszkvai idő szerint jár, így vannak a menetrendek is megadva, helyi idő viszont 8 különféle van. A pontos idő megadásához ezért már három órára, vagy egy Lamiórára és egy másikra van szükség. Nem mintha éppen itt, a vonaton, olyan fontos lenne tudnunk, hogy merre hány óra, hiszen se színházjegyünk, se randevúnk nincs megbeszélve és angolok se vagyunk, hogy pontban négykor teázzunk. (Tényleg, vajon a két angol srác helyi, moszkvai, londoni esetleg Greenwich Mean Time szerint teáznak?) "2008. július 30. (?) Az időeltolódás követhetetlen." Mégis, az idő tudása Lami féle sajátossággá válik, az idő kérdése pedig kabarévá. L'art pour l'art. Ja, egy biztos pont van még: este 10-kor lámpaoltás.

Ta-tam, ta-tam.

Jánossal nem érdemes semmiféle logikai játékot játszani, hacsak nem zseni az ember. De a kártyajátékban a szerencsének is szerepe van, a társas játékban pedig több ember akaratának is, és minél többen játszanak, annál nehezebb az egyén dolga. Ezért jó játék a "Mocsarazás" vagy egyszerűen "Mocsár", ahogy tetszik. A szabályokat most nem mondanám el, a lényeg, hogy mindenki betölt egy pozíciót a mocsártól a királyig, hierarchikus rendben, a cél pedig, hogy a következő játékot minél előnyösebb helyzetből kezdhesse a játékos. A korábbiakból azt hittük, hogy János ezt is simán fogja nyerni, annak ellenére, hogy most először játsza, de ez nem igazolódott be. Habár egyszer volt király, de Melinda simán megdöntötte hatalmát, és többször is volt király, mint bármelyikünk. Nekem ezúttal, ha jól emlékszem, a nagyhercegségig vitte a dolgom a jóisten, leginkább azonban parasztsorsban tengődtem. Itt simán lehet szövetkezni, összeesküdni és lenyomni, az sem mellékes, hogy az embernek az életben is barátja vagy ellensége ül-e mellette vagy éppen szemközt vele, szóval akár ismerkedésre és kapcsolatépítésre is lehet használni. És persze lehet sokat nevetni :)

Ta-tam, ta-tam.

"Antiszociális vagyok, ez így nem mehet tovább. Kis hülye vagyok, ez így nem mehet tovább. Büdös vagyok, ez így nem mehet tovább. Gátlásos vagyok, mehet ez így tovább? A vonat csak robog, zakatol, az utaskísérőnk továbbra is fapin@, fogynak a sörök, a vodkák, a pálinkák. Fák ezrei mellett haladunk el. Egy helyen mintha őzikét látnék, de kiderül, hogy csak egy fenyő meghajlott törzse. Egy másik helyen kivágtak néhány fát, az egyikről lehántották kérgét és ahogy villás elágazásával felénk nyúlva fekszik, mintha a meztelenségtől szégyenbe merevedett volna..."

Ta-tam, ta-tam.

Christian állandóan halat eszik: főtt halat, sült halat, halkonzervet. Simonék kupéjából árad a halszag. Egyik este már senki nem volt szomjas, amikor Christian megint csak halat evett és véletlenül magára öntötte a konzerv levét, pont a nadrágjára, pont oda. Persze mindenki nevetett. Elment kimosni a foltot a mosdóba, mikor visszajött még nagyobb folt volt a nadrágján és amúgy is olyan ingatagon állt a lábán, majd' beesett a kanyarban a kupéba. Persze mindenki még jobban röhögött.

Ta-tam, ta-tam.

A szomszéd kupéban heten (Dudi, Csucsu, Lami, Melinda, Mariann és a két ausztrál lány) játszanak BAS-játékot. Csatlakozom. A játékhoz kell néhány üveg pia. Annyi a szabály, hogy elkezdünk számolni, mindenki mond egy számot sorban, ahogy ülünk (1,2,3,4, stb). DE! Amikor olyan szám következne, amelyikben van 3 vagy osztható 3-mal (pl. 15), akkor nem szabad kimondani a számot, hanem helyette azt kell mondani: "bas". Amikor olyan szám jön, amelyikben 7 van vagy 7-tel osztható, akkor helyette azt kell mondani: "bis". ÉS! Amikor olyan szám jön, amelyikben 3 és/vagy 7 van, és/vagy osztható 7-tel és/vagy 3-mal, akkor azt kell mondani "bis-bas". (Az utolsó szabályt majd programozóink javítják, ha nem jól írtam.) Namármost ha valaki elrontja, az iszik, és kezdődik előlről a számolás. Fizikai (vagy inkább biológiai) lehetetlenség ekkora játékosszámmal és ilyen töménységű piákkal 50-ig eljutni. Viszont annál szórakoztatóbb :D

Ta-tam, ta-tam.

"Lamival elhatároztuk, hogy a 3. éjszakán fogunk nagyon-nagyon berúgni, mert akkor még van egy napunk a másnapra és egy éjszakánk, hogy kipihenjük az előző fáradalmait. Ezért most nem is írok többet, mert menni kell inni. Az ivás komoly dolog. És az a veszély is fennáll, ha nem érek oda időben, nekem nem marad - alkoholista banda. Még jó, hogy közel lakom, ellenszélben is legföljebb 3 másodpercnyire :D"

Ta-tam, ta-tam.

Tipikus, az utolsó éjszakán fedezem föl, a vonaton alvás egyik legszebb oldalát. Mindeddig ugyanis estére behúztuk a függönyöket, hogy alvás közben ne világítson a szemünkbe az állomások fénye, és hogy reggel se keltsen föl a nap, ha nem muszáj. Most véletlenül résnyire nyitva maradt a függöny, és ahogy elhelyezkedem, pont kényelmesen kilátni az égre... ahol milliárdnyi csillag kanyarog szelíden fölöttünk. Az augusztusi csillagos ég is szép, még szebb, ha vidéken látjuk, ahol nem zavarnak a város fényei. A tajga fölött csak a patakok vizéről visszaverődő fény zavarhatja, vagy még az sem. És mindez mozog, mintha planetáriumi vetítésen ülnék, csak ez most a valóság... Egyszerűen elámulok rajta és inkább erőszakot veszek magamon, hogy még ne aludjak el és sokáig nézhessem ez égi tűneményt.

Ta-tam, ta-tam.

Ta-tam, ta-tam.

Ta-tam, ta-tam.