Bye-bye Bajkál!

"2008. augusztus 6. 01:07 Szljudanka, vasútállomás, vonatra várva. Minthogy helyi idő szerint hajnali 4:12-re fut be a vonatunk, és nem akartunk a szálláson még egy éjszakát eltölteni, most itt ülünk a váróban. Két hét után az imént először sikerült beszélni anyával telefonon :) Jaj, de nehéz itt hagyni ezt a gyönyörű helyet...

Ma reggel összepakolás után felkerestük a milíciát vízumregisztráció ügyében. Merthogy ha az ember Oroszországban túrista és 3-4 napnál hosszabb időt tölt egy helyen, akkor azt illik regisztráltatni. Nem tudom, milyen bünti járna érte, ha nem tennénk meg, elvégre hamarosan már nem leszünk itt, de Mariann nagyon rajta van, hogy csináltassuk meg, hát legyen, időnkbe belefér, meg ilyet még úgyse csináltunk. Anna elmagyarázta merre kell menni, de azért először mégiscsak egy tankba botlottunk. :D Aztán a helyiek elmagyarázták merre hány méter, és meglepő módon az ügyintézés mindössze 10 percet vett igénybe. Ez volt a legrövidebb orosz hivatali tartózkodásunk.

A kedélyek megnyugodtak, időnk viszont még mindig tengernyi, keressünk szuvenírboltot! Ez már meglehetősen időigényesebb dolog volt, a városban ugyanis többtíz "magazin"=élelmiszerbolt van, kb feleennyi zöldség-gyümölcsös, 2 bútorbolt, egy piac, de szuvenírbolt csak egy. Egészen véletlenül találtuk meg, amúgy a főutcán, de jól eldugva, szemmagasság fölött, egy magasított erkélysorra kell fölmenni és csak a kirakatból látszik a kb 5 nm-es boltocskáról, hogy abban ajándékok vannak. Beszereztük a képeslapot, naptárkát, hűtőmágnest, és a nagy sétát kipihenni lementünk a partra ejtőzni, ha már úgyis közel vagyunk. Eszegttünk, kártyázgattunk. Visszafelé felkerestük az internetkávézót is, ami a boltokkal ellentétben nem 22:00-ig, hanem 18:00-ig van nyitva, így nem sok időnk maradt levelet írni, olvasni, de azért sikerült elküldeni az utolsó orosz e-maileket. A hostel előtt még betértünk szokásos boltunkba (ahol Simon kedvence: a külön húsos-tejes hűtő-szoba volt), felszerelkeztünk pár "európai" kajával, majd a bolt előtti padon még zsugáztunk egy kicsit, néhány helyi öreg nagy érdeklődésére.

A hostelba eredetileg csak a csomagjainkért mentünk vissza, de Annáék marasztaltak még egy kicsit, s ebből egy jó két órás teázgatós-ajándékozós beszélgetés lett. Még inkább nehezítve ezzel szívünknek az elválást. Olyan nyugis és otthonos volt itt minden, és Annáékat nagyon megszerettük.

Az állomás épülete messze a legmodernebb a városka épületei közül, tk. az egyetlen modern épület (most újítják fel a templomot). A digitális kijelzőn a moszkvai idő (egész Oroszországban e szerint járnak a vonatok), kívül-belül márvány falak - ezzel állítólag egyedülálló a világon, tényleg szép stílusban. Kissé fölé is emelkedik ezzel a bent várakozó tömeg átlagánál és jóval fölé a terjengő szagoknak... Most nincs tömeg, sok a hátizsákos fiatal és a rutinos helyi, polifoamokkal, hálózsákkal felszerelkezve, a maga természetességében megágyazva alszanak a földön. Páran kártyáznak, újságot olvasnak, egy anya a szomszéd padon két kicsi gyermeke álmát vigyázza. Olykor sejtelmesen dörgő-visszhangzó zörej fut végig az állomás előtt. A kísérteties hang a fékező/gyorsító tehervonatokhoz tartozik, melyekből napi majd' 100 is áthalad itt.

Hiányoznak a többiek. Az eddigi (amúgy nehezen kezelhető) 11 fős sokaság után furcsa volt reggel 4-en ébredni. Olykor körbe-körbenézek ösztönösen, hogy mindenki megvan-e, és rossz rájönni, hogy csak ennyien vagyunk. Pedig a miénk az egyik legnagyibb kiscsoport a szakadás után. Inkább nem is foglalkozom ezzel, hanem nosztalgiázom és leírom még, ami kimaradt Szljuról, úgyis ráérek és nem akarok már aludni a felszállásig.

A hostelről: A hostel alapárában benne foglaltatik a bőséges reggeli: tej, tea, kakaó, piritós, házi áfonyalekvár, kenyér, zöldségek... nyami. Ezen kívül pedig egy házilagos étlapról lehet ebédet és vacsorát is kérni, egész korrekt árakon. Ki is használtuk a lehetőséget, 3napi konzervkaja után jól esett rendes főttételt magunkhoz venni. És nagyon finoman volt elkészítve. Én legtöbbször omul-t ettem, ez egy bajkáli endemikus hal, lehet sütve, főve, párolva mindenféle körettel.

Néha kértünk meglepetést - se angolul, se oroszul nem tudtuk megfejteni, hogy mit is takar a név. Így ismerkedtem meg a "grecska"-val, amiről kezdetben azt hittük, hogy köles, ám itthon kiderült, hogy ez a hajdina (itthon inkább a bio- és reformkörökben ismert, de bármelyik közepes vagy nagyobb élelmiszerboltban lehet kapni és a neten van hozzá sok-sok recept). Azóta egyik kedvenc köretemmé is vált. Továbbá megfejtettük a következőket: "risz"=rizs, "ríbá"=hal, "zsárenájá"=sült, "várenájá"=főtt/főzött, "ótvárnájá"=főtt, "pelmeni"=tortellini-féleség. Az orosz kártyában az ász=tusz, király=Károl, dáma=dáma, bubi=bazil, káró=bubi (!), pikk=piké, kör=csérüj, treff=kreszt."