"2008. augusztus 6. Szljudanka és Zabajkalszk között vonaton. Platzkartnyi, folyosói felső ágy, meszto 50.
Egy ilyen helyen az embernek igazából nincs más dolga, mint aludni vagy naplót írni. Pontosítok: nincs más lehetősége. Már aludtunk sokat és kicsit reggeliztünk hajnali 13h környékén.
Aztán beszélgetésbe elegyedtünk egy kínai pasassal, aki kicsit beszél angolul. Szakácsként dolgozik Irkutszkban és havonta 2x haza kell mennie vízumot újítatni :S Eleinte tolakodónak tűnt, mert nagyon belebámult Mariann könyvébe, de azt olvastuk útikönyvekben, hogy ez náluk normális. Nem zavarni akarnak, csak kíváncsiak. Aztán egész jól jártunk vele, mert nagyon segítőkész volt és leírt nekünk kínai karakterekkel néhány ételnevet. Ez még jól jöhet odaát. Egyébként szerencsénk van az útitársakkal, a környék nagyon csendes és a szomszédos család is felajánlotta az asztal használatát (nekünk ezúttal nem jutott). Az utaskísérő nénink is nagyon kedves és mosolyog! És mi vagyunk az utolsó vagon, akit visszaparancsolnak a megállók után - nem úgy, mint a Bajkál-expresszes fapin@. Elég jó tisztaság is van, ma már porszívóztak, szőnyeget cseréltek, és a WC is tűrhető, este megejtek egy mosdást. Holnap délelőtt érkezünk a határra.
Najó, nem töröm magam az elmélkedéssel, hallgatok valami zenét és alszom egy kicsit vacsoráig. Még mindig jó ez a tatam-tatam. A "múltkori" 3napos vonatozás utáni 2 szljudankai éjszaka is úgy éreztem, mintha zakatolna alattam a vonat. Lamiék már átjutottak a határon és 7 db SMS-ben megosztották velünk a tudnivalókat. A fiúkról nincs hír."
Amíg mi odaérünk a határra, a többiek elmesélik, ők merre jártak mindeközben ;)
Egy ilyen helyen az embernek igazából nincs más dolga, mint aludni vagy naplót írni. Pontosítok: nincs más lehetősége. Már aludtunk sokat és kicsit reggeliztünk hajnali 13h környékén.
Aztán beszélgetésbe elegyedtünk egy kínai pasassal, aki kicsit beszél angolul. Szakácsként dolgozik Irkutszkban és havonta 2x haza kell mennie vízumot újítatni :S Eleinte tolakodónak tűnt, mert nagyon belebámult Mariann könyvébe, de azt olvastuk útikönyvekben, hogy ez náluk normális. Nem zavarni akarnak, csak kíváncsiak. Aztán egész jól jártunk vele, mert nagyon segítőkész volt és leírt nekünk kínai karakterekkel néhány ételnevet. Ez még jól jöhet odaát. Egyébként szerencsénk van az útitársakkal, a környék nagyon csendes és a szomszédos család is felajánlotta az asztal használatát (nekünk ezúttal nem jutott). Az utaskísérő nénink is nagyon kedves és mosolyog! És mi vagyunk az utolsó vagon, akit visszaparancsolnak a megállók után - nem úgy, mint a Bajkál-expresszes fapin@. Elég jó tisztaság is van, ma már porszívóztak, szőnyeget cseréltek, és a WC is tűrhető, este megejtek egy mosdást. Holnap délelőtt érkezünk a határra.
Najó, nem töröm magam az elmélkedéssel, hallgatok valami zenét és alszom egy kicsit vacsoráig. Még mindig jó ez a tatam-tatam. A "múltkori" 3napos vonatozás utáni 2 szljudankai éjszaka is úgy éreztem, mintha zakatolna alattam a vonat. Lamiék már átjutottak a határon és 7 db SMS-ben megosztották velünk a tudnivalókat. A fiúkról nincs hír."
Amíg mi odaérünk a határra, a többiek elmesélik, ők merre jártak mindeközben ;)
Posts
No comments:
Post a Comment