Folytatjuk szakadár sorozatunkat, amiben mi (Melinda és Lami a vendégszerzők) előretolt ékként benyomolunk Kínába. Elindultunk hát a határról busszal, amivel csak 15 km-t kellett megtennünk. Mandzsúria már messziről látszódott és nagyon meglepő látványt nyújtott. 
Mindenhol hatalmas, újnak tűnő épületek álltak és rengeteg daru építette az újabb hatalmas, később majd újnak tűnő további épületeket. Ne felejtsük el, hogy innen 20 km-re a határ orosz oldalán csak düledező házak és földutak vannak... Az egész város ugyanis a gazdag orosz turistákra épül, szinte a fél város sokcsillagos szálloda. Mivel Kína sokkal olcsóbb nekik, ide járnak vásárolgatni, stb. No de vissza a ka
landokhoz: alig szálltunk le a buszról, az egyik buszos kínai utitársunk egyből megkérdezte, hogy miben segíthet, ici-picit még angolul is tudott, akkor még nem sejtettük, hogy ez mekkora kincs, hogy vissza fogjuk még ezt sírni! Kedves volt, kérdezte, hogy hova megyünk, mit szeretnénk. Segített pénzt váltani, majd valahogy elmagyaráztuk, hogy talán aludni is szeretnénk valahol, a cuccainkat is jó lenne letenni, ekkor ugyanis még voltrajtunk fejenként 15-20 kiló. Elvitt egy 4 csillagos hotelbe, ahol 600 jüant mondtak egy két ágyas szobára. Ez persze csak 12 ezer forint, ami máshol nem sok egy ilyen szállodára de mi nyilván nem vállaltuk. Elbúcsuztunk első kínai barátunktól, majd kerestünk egy taxit, 
akinek elmutogattuk, hogy "aludni". Ő már az az eset volt, amikor mi jobban tudtunk kínaiul mint ő angolul vagy bármilyen más nyelven. Azért Activityben továbbra is jók voltunk, így elvitt egy másik helyre, de az is drága volt, végül azért a harmadik helyen csak megállapodtunk, ott csak 300 jüan volt a szoba de addigra már nagyon fáradtak voltunk. A taxis egyébként elkért 10 jüant a fuvarért, ami van vagy 220 forint, ekkor még nem tuduk, hogy ez drágának számított... A hotelben kizárólag mosolygós kislányok dolgoztak, felkísértek minket a szobába. Lepakoltuk a cuccainkat. Küldtünk a többieknek egy újabb sms sorozatot, hogyan jutnak át a határon, - holnap délutánra vártuk a vonatukat, hogy újra egyesüljünk -, majd nekigyűrkőztünk egy kis négycsillagos délutáni alvásnak, mert ilyen 3-4 óra körül iszonyú meleg voltkint, Szibéria már távol volt!
Mindenhol hatalmas, újnak tűnő épületek álltak és rengeteg daru építette az újabb hatalmas, később majd újnak tűnő további épületeket. Ne felejtsük el, hogy innen 20 km-re a határ orosz oldalán csak düledező házak és földutak vannak... Az egész város ugyanis a gazdag orosz turistákra épül, szinte a fél város sokcsillagos szálloda. Mivel Kína sokkal olcsóbb nekik, ide járnak vásárolgatni, stb. No de vissza a ka
landokhoz: alig szálltunk le a buszról, az egyik buszos kínai utitársunk egyből megkérdezte, hogy miben segíthet, ici-picit még angolul is tudott, akkor még nem sejtettük, hogy ez mekkora kincs, hogy vissza fogjuk még ezt sírni! Kedves volt, kérdezte, hogy hova megyünk, mit szeretnénk. Segített pénzt váltani, majd valahogy elmagyaráztuk, hogy talán aludni is szeretnénk valahol, a cuccainkat is jó lenne letenni, ekkor ugyanis még voltrajtunk fejenként 15-20 kiló. Elvitt egy 4 csillagos hotelbe, ahol 600 jüant mondtak egy két ágyas szobára. Ez persze csak 12 ezer forint, ami máshol nem sok egy ilyen szállodára de mi nyilván nem vállaltuk. Elbúcsuztunk első kínai barátunktól, majd kerestünk egy taxit, 
akinek elmutogattuk, hogy "aludni". Ő már az az eset volt, amikor mi jobban tudtunk kínaiul mint ő angolul vagy bármilyen más nyelven. Azért Activityben továbbra is jók voltunk, így elvitt egy másik helyre, de az is drága volt, végül azért a harmadik helyen csak megállapodtunk, ott csak 300 jüan volt a szoba de addigra már nagyon fáradtak voltunk. A taxis egyébként elkért 10 jüant a fuvarért, ami van vagy 220 forint, ekkor még nem tuduk, hogy ez drágának számított... A hotelben kizárólag mosolygós kislányok dolgoztak, felkísértek minket a szobába. Lepakoltuk a cuccainkat. Küldtünk a többieknek egy újabb sms sorozatot, hogyan jutnak át a határon, - holnap délutánra vártuk a vonatukat, hogy újra egyesüljünk -, majd nekigyűrkőztünk egy kis négycsillagos délutáni alvásnak, mert ilyen 3-4 óra körül iszonyú meleg voltkint, Szibéria már távol volt!
Posts
No comments:
Post a Comment