skip to main |
skip to sidebar
Nem ez bizony nem a Tarzan főszereplő majma, hanem Kelet-Szibéria legnagyobb katonai támaszpontjának városa. Erről még a Lonely 
Planet útikönyve is csak 3 sort ír. Nos, nekünk itt kellett eltöltenünk egy teljes napot, reggel 5-tőleste 8-ig, ekkor indult ugyanis a vonatunk tovább Zabaikalszkba, ami az orosz határváros Kína felé. Megérkezésünk után inkább még egy kicsit maradtunk a váróteremben, mert kint volt vag
y 4 fok, ez azért igencsak Szibéria, hiába volt augusztus eleje. 7 körül aztán leraktuk a csomagmegőrzőbe a cuccunkat és indultunk "csavarogni". Még jó, hogy elég korán kezdtük mert a főtéren láthattunk egy szibériai napfelkeltét Leninnel. Nem nagyon telt az idő, így kinéztünk egy dombot a város szélén, el is indultuk egy kis kilátásban reménykedve de egyelőre kilátástalannak tűnt értelmesen tölteni ezt a napot. 1 óra alatt átszeltük a várost, felkapaszkodtunk a dombra. Furcsa volt, hogy nem volt ösvény és szinte teljesen hulladékmentes volt a hely. Mintha soha nem járt volna arra senki, pedig kb. 100 méterre voltunk a város szélétől. Lefeküdtünk aludni de nem vált be a tervünk, mert beindultak a hellikopterek. Keringtek össze-vissza a város felett, egyesével, k
ötelékben, libasorban, egymás mellett, alatt, felett. Valószínűleg aznap volt a Katonai Kiképző Akadémia hellikoper pilótáinak vizsgája, de legalábbis valami ZH. Még készítettünk egy-két kilátásos fényképet, majd felkerekedtünk és megkerestünk az egyik látnivalót a kettőből, ami egy kis régi templomban lévő múzeum volt. A "Novemberistáknak" volt benne egy kiállítása, természetesen mindenhol csak ciril betűs információkkal. Bevallom őszíntén, hogy azóta sem néztem utána kik is voltak ők mindenesetre sokat harcoltak és nehéz életük volt. Én nem leszek Novemberista az biztos. Délután kettőre gyakorlatilag bejártuk az egész 
várost, de még mindig volt 6 óránk a vonat indulásáig. Megkerestük a legszocreálabb önkiszolgáló éttermet a környéken, ettünk egy kis Pozit, majd körbe
jártuk a városmásik nevezetességét, a vasútállomással szemközti világoskék templomot, ami az ősi, időszámításunk utáni 2000-es években épült. Sajnos lehetetlen volt úgy lefényképezni, hogy ne lett volna a képen legalább 8 vezeték. Egy kis séta és internet után újra a vasútállomáson találtuk magunkat, ahol ezúttal nem voltunk egyedül. Úgy látszik, hogy Csítán keresztül vezet a kínai kereskedők útja hazafelé, ellepték a vasútállomást, mindenhol ecseri szatyros kínaiak hemzsegtek, akiket folyamatosan igazoltattak a határőrök. Megállapítottuk, hogy a csítai kínai kereskedőknek erős szaguk van... Azért örültünk is nekik, mert a következő úticélunk ugye Zabaikalszk volt, ahol meg kellett találnuk a szomszédos Kínát. Rendben meg is érkezett a platskartny-svonatunk, a 12 órás éjszakai utat egy kis kajálás kivételével végigaludtuk. Írány Kína!
Planet útikönyve is csak 3 sort ír. Nos, nekünk itt kellett eltöltenünk egy teljes napot, reggel 5-tőleste 8-ig, ekkor indult ugyanis a vonatunk tovább Zabaikalszkba, ami az orosz határváros Kína felé. Megérkezésünk után inkább még egy kicsit maradtunk a váróteremben, mert kint volt vag
y 4 fok, ez azért igencsak Szibéria, hiába volt augusztus eleje. 7 körül aztán leraktuk a csomagmegőrzőbe a cuccunkat és indultunk "csavarogni". Még jó, hogy elég korán kezdtük mert a főtéren láthattunk egy szibériai napfelkeltét Leninnel. Nem nagyon telt az idő, így kinéztünk egy dombot a város szélén, el is indultuk egy kis kilátásban reménykedve de egyelőre kilátástalannak tűnt értelmesen tölteni ezt a napot. 1 óra alatt átszeltük a várost, felkapaszkodtunk a dombra. Furcsa volt, hogy nem volt ösvény és szinte teljesen hulladékmentes volt a hely. Mintha soha nem járt volna arra senki, pedig kb. 100 méterre voltunk a város szélétől. Lefeküdtünk aludni de nem vált be a tervünk, mert beindultak a hellikopterek. Keringtek össze-vissza a város felett, egyesével, k
ötelékben, libasorban, egymás mellett, alatt, felett. Valószínűleg aznap volt a Katonai Kiképző Akadémia hellikoper pilótáinak vizsgája, de legalábbis valami ZH. Még készítettünk egy-két kilátásos fényképet, majd felkerekedtünk és megkerestünk az egyik látnivalót a kettőből, ami egy kis régi templomban lévő múzeum volt. A "Novemberistáknak" volt benne egy kiállítása, természetesen mindenhol csak ciril betűs információkkal. Bevallom őszíntén, hogy azóta sem néztem utána kik is voltak ők mindenesetre sokat harcoltak és nehéz életük volt. Én nem leszek Novemberista az biztos. Délután kettőre gyakorlatilag bejártuk az egész 
várost, de még mindig volt 6 óránk a vonat indulásáig. Megkerestük a legszocreálabb önkiszolgáló éttermet a környéken, ettünk egy kis Pozit, majd körbe
jártuk a városmásik nevezetességét, a vasútállomással szemközti világoskék templomot, ami az ősi, időszámításunk utáni 2000-es években épült. Sajnos lehetetlen volt úgy lefényképezni, hogy ne lett volna a képen legalább 8 vezeték. Egy kis séta és internet után újra a vasútállomáson találtuk magunkat, ahol ezúttal nem voltunk egyedül. Úgy látszik, hogy Csítán keresztül vezet a kínai kereskedők útja hazafelé, ellepték a vasútállomást, mindenhol ecseri szatyros kínaiak hemzsegtek, akiket folyamatosan igazoltattak a határőrök. Megállapítottuk, hogy a csítai kínai kereskedőknek erős szaguk van... Azért örültünk is nekik, mert a következő úticélunk ugye Zabaikalszk volt, ahol meg kellett találnuk a szomszédos Kínát. Rendben meg is érkezett a platskartny-svonatunk, a 12 órás éjszakai utat egy kis kajálás kivételével végigaludtuk. Írány Kína!
Posts
No comments:
Post a Comment