a -1. nap

Naná, hogy elcsúsztunk az idővel, és az utolsó pillanatban lettek beadva a vízumigénylések. :P Á, alig volt para az elmúlt két hét! Még jó, hogy idejében elkezdtem hízókúrázni. A várható viszontagságokra és az utazás végére maradó pénzügyi helyzetemre való tekintettel ugyanis, várható lesz némi súlyvesztés is, ezért úgy gondoltam, itthon hízok, hogy legyen mibő leadni. Nna, pont annyit sikerült az utolsó két hét izgalmai általi idegeskedés és az abból adódó egyéb b-élettani következmények miatt lefogyni, amennyit azelőtt fölszedtem. De megvan, kezemben az útlevél, egy darab orosz és egy darab kínai vízummal, a táska legbiztonságosabb zugába rejtve az olimpiai belépők, hitelkártya, biztosítás... Más igazából már nem is kellene*.

A második újratervezés egy héttel ezelőtt történt, a csapat körülbelül fele úgy döntött, hogy nem Mongólián keresztül, hanem annak megkerülésével lép be Kínába, így több időnk lesz a Bajkál-tónál és nem kell megsürgetni az igényléseket sem. (A további újratervezéseket csak csillagász módra fogom számozni: 1, 2, sok...) Szóval fogom a kincset érő okmányt, és ráhelyezem a szobám közepén egyre dagadó halomra, amely halom a másfél hónapnyi útifelszerelést hivatott megtestesíteni.
Habár rutinos túrázónak és utazónak számítom magam, ilyen hosszú időre és ilyen ismeretlenbe még soha nem kellett csomagolnom. Szibériától a monszunerdőkig, és nagyvárosoktól a hegycsúcsokig azért mégis csak van különbség. Egy ruhákkal megtömött kamiont magam után kötve viszont nehéz lenne felszállni a vonatra.
Szóval hogyan is pakol az ember lánya másfél hónapra? Először sikítva körberohanja a lakást háromszor, hogy "Úristen, most mi lesz?!" Aztán megáll, lecsillapszik, levegő kifúj, és felveszi a töprengő pózt: "-Gondolkodj, Micimackó, gondolkodj!"

Előző este csetelés közben megkérdeztem Janót, ő mit pakolt már be, mire a válasz: "Hát passz, holnap berakok még egy mosást, és aztán majd válogatok." Nem ecseteltem neki, hogy én már két hete gyűjtögetem, hajtogatom, felpróbálom, bepakolom, átrendezem, kiveszem és visszarakom a cuccokat. :) (* ???) Végül sikerült egy 70 literes nagy- és egy 30 literes kicsi hátizsákba belegyömöszkölni mindent, de abba már egy gombostűnyivel több se fért volna. Egész büszke voltam magamra másnap reggelig, amikoris kiderült, hogy a friss kajákat még sehova se tettem el...
Sebaj, nagyhátizsák 17 kg (ez a repülő miatt fontos, hogy 20 kg alatt maradjon - mondjuk hol van az még, de mind1), kishátizsák kézipoggyászon belüli méret, a kajás-zacskó meg majd úgyis kifogy, önsúly 57 kg. Indulhatunk.