Metro-politen

Az első jegyvásárlási kísérlet bukását hitetlenkedve fogadó banda úgy döntött, most már akkor nézzük meg mindannyian azt a jegyirodát, mert ha nem ment ésszel (értsd: Lamikáék), majd menni fog erővel. Nagy lendülettel bevetettük magunkat a moszkvai forgatagba!

Első lépésként megközelítettük a legközelebbi metróállomást (Proszpekt Mira - lehet keresgélni a képen, najó, segítek: a barna körön van valahol). Ez uszkve 15-20 percnyi laza sétát jelentett (mondjuk Blaha-Boráros távolság), és mi még szerencsésnek mondhattuk magunkat. Ja, kérem, ne felejtsük el, ez itt Moszkva, itt másképp mérik a távolságot. Útközben azért nézelődtünk erősen. A főút 2 x 5 (+ parkoló -(!)) sávjában közlekedő limuzinok és városi terepjárók láttán jócskán tátva maradt a szánk. Ez a két kategória a személygépjárművek 70%-át tette ki... Az utcakép egyébként hasonlít a budapesti Hungária körútra, csak persze az út sokkal szélesebb és dugó sem volt rajta :P
A metróállomáshoz érve újabb ámulatokba estünk. Először is a 11 metróvonal miatt. Másodszor a belső kialakítás miatt: úgy tűnt, mintha csak valami középkori kastély folyosóin sétálgatnánk. Aranyozott barokk meg reneszánsz meg klasszicista díszítések, oszlopok faragásokkal, szép boltívek, hatalmas címer (persze vörös csillaggal a közepén), meg fényes csempék körös körül. "Biztonsági" okokból itt sajnos nem lehet fényképezni, állítólag határozott börtönbüntetést is maga után vonhat egy-két lesifotó. Naná, hogy fényképeztünk ;)

Mágneskártyás, forgókaros beléptetőrendszer van. Lehet egy-, tíz-, húsz-, sokalkalmas bérleteket is venni (ugyanúgy mágneskártya, a csipogtató kijelzi a fennmaradó utazások számát). Egy belépés korlátlan számú átszállásra és megállóra érvényes, amíg egy kijáratnál újra le nem csipogtatod a kártyát). Mi fejenként egy tízalkalmas jeggyel simán elutazgattunk a négynapos ottlétünk alatt. Más típusú közlekedési eszközt Moszkvában nem vettünk igénybe, a fontosabb látnivalók mind megközelíthetőek metróval (plusz max 30 perc sétával).
A lenti navigálást Lamira és Simonra bíztuk,elvileg ők tudták, hogy hol kell át/kiszállni. Gyakorlatilag nem. A felszíni mintegy 10 perces tanakodás után azt gondoltuk, csak egy megállóval hamarabb jöttünk fel, meg különben is szép idő van, lesétáljuk. Tényleg szép idő volt... lesétálni is. Mint említettem, Moszkvában másképp mérik a távolságot, mint idehaza. Röpke egyórás városnézést iktattunk a két metróállomás közé. Lami javaslatára elindultunk a nagy tornyos épület felé, mert úgy emlékezett, a keresett metróállomásról kijövet pont azt látta. Az ötlet nem volt rossz, kivéve, hogy 300 méter megtétele után körülbelül még négy hasonlóan magas, tornyos épület tűnt fel a horizonton...
Sebaj, úgyis kellett pénzt kivennünk, és útközben mindenki megtalálta a maga kedvenc bankját. A hazai rubelkészletek igencsak soványkák voltak. Én speciel az összes csepeli júliusra betárazott mennyiséget fölvásároltam. Amikor már a harmadik pénzváltóhoz léptem oda, és kérdezte az alkalmazott, hogy mennyit szeretnék, csak lazán rávágtam: "-Az összeset." Még így is csupán az indulóösszeg tizede jött össze.
Szóval meglett a júnikredit meg a zótépé is, gazdagok lettünk néhány órácskára. (Bár közel sem annyira, mint a fekete aktatáskás manus, aki az automatánál előttem állt a sorban, majd ezt is elmesélem.)

Lami védelmében szólva: tényleg jó irányban indultunk el, és végül meglett a keresett állomás, majd az onnan negyedórás sétára eső vonatjegyiroda is.
Tanulság a moszkvai közlekedéshez:
1. Jól jegyezd meg, melyik állomáson kell leszállni! (Átszállásokhoz egyébként szépen ki van táblázva az aluljáró - igaz többnyire csak ciril betűkkel, és nem kell csodálkozni a fizikai képtelenségnek tűnő irányváltásokon sem.)
2. Sétálni nem tilos, de kell hozzá bizonyos elvakultság és életszemlélet.
3. Moszkvában másképp mérik a távolságot!