No, a rövid intermezzók után lássuk a medvét! A medvét Lami vette észre a Vörös tér kapuja előtti téren egy szuvenírárus asztalán. Ott volt ő, Misa mackó, az 1980-as moszkvai olimpia kabalaállata, egy vörös színű pólón! Több se kellett Lamikának, s rávetette magát a ruhadarabra. Még az se tartotta vissza, hogy alkudozni kellett az eladóval. A marketing-eseménynek mi többiek is nagyon örültünk, mert Lamiék tényleg fejenként 2 pólóval indultak el Magyarországról, és hamarosan problémássá vált volna az együttalvás. :P
Misa mackóval kiegészülve tehát végre megcsodáltuk a Vörös teret, ami eredetileg a Szép tér nevet viselte, de mivel ennek hangzása nagyon hasonlít (krásznájá (nőnemben)), színeiben pedig tényleg inkább vörös, mindenki így kezdte el emlegetni, ezért átkeresztelték a teret. A tágas, macskakővel kirakott, téglalap alakú tér egyik végében egy nagy vörös (Kazány?) katedrális áll, szemben a színes, hagymakupolás Vaszilij Blazsenij székesegyház, vagyis A Fagyi! Balra a díszesen kivilágított GUM áruház, jobbra a Kreml vörös fala, árnyékában szelíden húzódik meg a meglepően egyszerű fekete márványból készült építmény: a Lenin mauzóleum. Egyáltalán nem volt körülötte tömeg, sem különösebb őrizet. Úgy látszik ma már nem akkora szám az öreg színe elé járulni. Bár az útikönyv szerint a házasulandók egyik kötelező fényképezkedősi helye, vagy ez a szokás is kiment a divatból, vagy ma éppen nem házasodott senki. A téren kívül viszont Leninnek öltözött mutatványossal lehetett -persze pénzért- fényképezkedni. Hát, így múlik el a világ dicsősége...
A Kreml egyik hosszanti falának tövében kedves park nyúlik el, közepén sétánnyal, melyet széles virágos-füves sávok kísérnek. Látnivaló még itt is akad. Például egy régi hidacska, amely az egykori vizesárkot tápláló folyócska fölé épült. Ma már se árok, se folyó, de a hídra föl lehet menni. Egy szakaszon a Moszkvához hűséges városok emlékkövei vannak, ennek Vörös tér felőli végében pedig az ismeretlen katona emlékműve, öröklánggal és élő díszőrséggel.
Nem messze a parktól, egy hatalmas, fehér falú, arany kupolás ortodox templom áll, a Megváltó Krisztus Székesegyház. A templomnak és a helynek igen érdekes története van, nekünk Simon - a moszkvaszakértőnk mesélte el. Az eredeti templomot szabadkőműves jelképek borították volna, de a cárcsere a terveket is átrajzoltatta, immáron neobizánci stílusúra (a konstantinápolyi Hagia Sophia mintájára). 44 éven át épült a gránittal és carrarai márvánnyal díszített hatalmas építmény, hogy aztán 48 év múlva a Szovjetek Palotájának helyet csinálva fölrobbantsák. A Palota végül mégsem épült meg, a kiásott alapokat viszont elöntötte a víz (a közelben folyik a Moszkva-folyó), hát csináltak belőle szabadtéri uszodát.
A rendszerváltás aztán helyt adott az Egyház kérelmének, és mindössze tíz év (!) alatt újraépítették szinte eredeti formájában a székesegyházat. Valóban gyönyörű és méltóságteljes épület.
Mivel jókor délután járt már az idő, mikor mindezeket megnéztük, a lemenő nap sugarai sok izgalmas játékot kínáltak a csapat fotózás iránt elfogódott tagjainak. Úgyhogy elég a töriórából, lássuk inkább a képeket! (Képekben...)
Misa mackóval kiegészülve tehát végre megcsodáltuk a Vörös teret, ami eredetileg a Szép tér nevet viselte, de mivel ennek hangzása nagyon hasonlít (krásznájá (nőnemben)), színeiben pedig tényleg inkább vörös, mindenki így kezdte el emlegetni, ezért átkeresztelték a teret. A tágas, macskakővel kirakott, téglalap alakú tér egyik végében egy nagy vörös (Kazány?) katedrális áll, szemben a színes, hagymakupolás Vaszilij Blazsenij székesegyház, vagyis A Fagyi! Balra a díszesen kivilágított GUM áruház, jobbra a Kreml vörös fala, árnyékában szelíden húzódik meg a meglepően egyszerű fekete márványból készült építmény: a Lenin mauzóleum. Egyáltalán nem volt körülötte tömeg, sem különösebb őrizet. Úgy látszik ma már nem akkora szám az öreg színe elé járulni. Bár az útikönyv szerint a házasulandók egyik kötelező fényképezkedősi helye, vagy ez a szokás is kiment a divatból, vagy ma éppen nem házasodott senki. A téren kívül viszont Leninnek öltözött mutatványossal lehetett -persze pénzért- fényképezkedni. Hát, így múlik el a világ dicsősége...A Kreml egyik hosszanti falának tövében kedves park nyúlik el, közepén sétánnyal, melyet széles virágos-füves sávok kísérnek. Látnivaló még itt is akad. Például egy régi hidacska, amely az egykori vizesárkot tápláló folyócska fölé épült. Ma már se árok, se folyó, de a hídra föl lehet menni. Egy szakaszon a Moszkvához hűséges városok emlékkövei vannak, ennek Vörös tér felőli végében pedig az ismeretlen katona emlékműve, öröklánggal és élő díszőrséggel.
Nem messze a parktól, egy hatalmas, fehér falú, arany kupolás ortodox templom áll, a Megváltó Krisztus Székesegyház. A templomnak és a helynek igen érdekes története van, nekünk Simon - a moszkvaszakértőnk mesélte el. Az eredeti templomot szabadkőműves jelképek borították volna, de a cárcsere a terveket is átrajzoltatta, immáron neobizánci stílusúra (a konstantinápolyi Hagia Sophia mintájára). 44 éven át épült a gránittal és carrarai márvánnyal díszített hatalmas építmény, hogy aztán 48 év múlva a Szovjetek Palotájának helyet csinálva fölrobbantsák. A Palota végül mégsem épült meg, a kiásott alapokat viszont elöntötte a víz (a közelben folyik a Moszkva-folyó), hát csináltak belőle szabadtéri uszodát.A rendszerváltás aztán helyt adott az Egyház kérelmének, és mindössze tíz év (!) alatt újraépítették szinte eredeti formájában a székesegyházat. Valóban gyönyörű és méltóságteljes épület.
Mivel jókor délután járt már az idő, mikor mindezeket megnéztük, a lemenő nap sugarai sok izgalmas játékot kínáltak a csapat fotózás iránt elfogódott tagjainak. Úgyhogy elég a töriórából, lássuk inkább a képeket! (Képekben...)
Posts
No comments:
Post a Comment