Álmok és tervek

"Célunk, hogy 2008-ban a transzszibériai vasúton eljussunk Pekingbe. Közben megnéznénk a világ egyik legnagyobb városát, a világ legnagyobb tavát, egy napfogyatkozást a világ legnagyobb sztyeppéjén és a világ legnagyobb sporteseményét a világ legnépesebb országának legnagyobb városában."

Az egyik gondolat valahol Athénban született, a 2004-es nyári olimpia és a magyar sikerek ünneplésének hevében. A mostani utazók közül néhányan már akkor átélték az olimpia különleges hangulatát, és hogy milyen sokat jelent a sportolóknak a lelátóról visszhangzó RIA-RIA-HUNGÁRIA.
Azt gondolták, ez a buzdítás egy távoli országban is fontos, ha nem még fontosabb.

A másik gondolat valahol Kappadókiában született, a 2005-ös teljes napfogyatkozás ámulatában. A különleges égi esemény egy különleges földi helyszínen, szintén örök élmény maradt a résztvevők lelkében.
Elhatároztuk, hogy napfogyatkozás-vadászok leszünk.

A vonatozásnak régóta kedvelői vagyunk, gyakorlatilag egész Európát beutaztuk a sineken, Grúziától Párizsig, Szicíliától Svédországig . A vonatoknak is akadnak királyai és királynői, az egyik ilyen pedig tagadhatatlanul a Transz-szibériai vasútvonal. Egyszer azzal is fogunk utazni! - mondogattuk.

2008 augusztusában a csillagok olyan különleges együttállást mutattak, hogy ezen fenti gondolatok együttes megvalósulását tették lehetővé.
Tudni illik, a napfogyatkozás központi sávja áthaladt például Oroszországon és Mongólián, a nyári olimpia rendezést Peking nyerte el, ezeket pedig összeköti a transz-szibériai vasút!
Több se kellett maréknyi ifjú léleknek, már tervezgettünk, lelkesedtünk, rajzolgattunk, és közben nevettünk magunkon is: "Höhö, nem vagyunk normálisak!" Mondjuk sose voltunk, és ennek már jónéhány ékes bizonyítéka akad, de az egy másik történet. Most elég annyi, hogy a terv elég vadnak tűnt ahhoz, hogy belevágjunk.

Osztottunk-szoroztunk, számolgattuk a napokat, bújtuk a netet, útikönyveket, s végül jól megprögettük a Google Earth-öt, berajzoltuk az útvonalat.

Pekingig eljutni vonattal Budapestről, akár bő egy hét alatt is lehetséges. A csapatra azonban jellemző a "ha már egyszer ott vagyunk" elve. Vagyis az adott hely lehetőségeinek és környékének maximális kihasználása.
A vasutazás egyik előnye, hogy sok helyen ki lehet belőle szállni, meg különben is, ki akar másfél hetet egyseggel végigvonatozni?! Szóval beterveztünk néhány megszakítást.
És ugyancsak a Pekingből való "hazafelé" útra is, merthogy Hongkongból tűnt a leggyorsabbnak (és legolcsóbbnak) hazarepülni, odáig azonban rengeteg látnivaló akad Kínában.
Így állt össze a nagyjábóli útiterv, már bő egy évvel az indulás előtt. 2008 tavaszáig azonban -mivel jegyvásárlásokat és vízumügyintézéseket csak 1-2 hónappal előre lehet elkezdeni-
nem maradt más hátra, mint spórolni :P