A moszkvai központi vasúti jegyiroda

A címben nevezett hely külön bejegyzést érdemel, sajnos.

Mint már említettem, az első kísérlet teljes kudarc volt. Pedig akkor még segítségünkre volt Elena is, főleg nyelvtudásban. Habár nem tűnt nagy feladatnak, hiszen előre összeírtuk, mely vonatokkal, mikor és hányan szeretnénk utazni... de: hogy az utazás a lehető leggazdaságosabb legyen, Citystar jegyet (http://citystarticket.blogspot.com/) vásároltunk. Ez egy alapjegy, amivel másodosztályon a megadott időintervallumban és a megadott két állomás között (pl Szentpétervár-Vlagyivosztok) tetszőleges számú átszállással lehet közlekedni. És csak kiegészítő díjat kell fizetni, ha alvókocsiban akarsz utazni (ami olcsóbbra jön ki, mint a teljes árú jegy). És pontosan ITT volt a kutya elhantolva! Mert megvehettük volna interneten is a vonatjegyet előre, ha nem akarunk alvókocsival utazni, de azzal akartunk. Mert ha sokat kell utazni egyhuzamban (több, mint 6-8 órát), akkor érdemesebb azt éjszaka a vonaton eltölteni, így az értékes nappali városnézésre, hegymászkálásra való órák nem vesznek kárba.

A délelőtti küldöttség a következő hírekkel tért vissza: a kinézett vonatokon nem feltétlenül van hely számunkra, és még így is valószínű, hogy kb 3-4x annyiba fognak kerülni a jegyek, mint terveztük. :/

Ugyanaznap délután már mind a tizenegyen körbeálltuk a nemzetközi jegyeket kiadó ablakot (hja, kérem, Oroszország akkora, hogy belföldön belüli nagyobb távolságra már nemzetközi jegy kell), és próbáltuk meggyőzni a bent ülő marcona hölgyet, adjon nekünk olcsó jegyet.
Nem adott.
Hogy ne legyen hiábavaló az ottlétünk, egy adagnyi Szentpétervárig szóló jegyet azért mégiscsak megvettünk. Az eredeti terv szerint a csapat egy része Pétervárra, a másik fele pedig az Urál-hegység felé vette volna útját Moszkva után, hogy aztán Novoszibirszkben újra találkozzunk. A további próbálkozásokat másnapra hagytuk. Ugyanis egy-egy kiszemelt vonat ellenőrzése, hogy van-e rajta megfelelő osztályú és számú jegy, kb 10 percbe tellett, a fél életünket mégsem akartuk ott tölteni.
(Megjegyzés: Amikor már megvolt a konkrét vonat és hely is akadt rá, még mindig további 10 percbe telt a 4-5 főnek való jegy kiállítása, ugyanis névre szólóan és útlevél alapján egyen-egyenként felvitt adatokkal készítették.)

Másnap (július 22.) már reggel első utunk az irodába vitt. Ezúttal másik hölgy ült az ablak mögött, ő sokkal segítőkészebb volt.
Sőt, felfedeztünk a várótérben egy érintőképernyős számítógépet, amiről kiderült, hogy afféle "Elvira" van rajta, vagyis vonatos tudakozó. És egy fiatal párocska segítségével nagyjából azt is megtudtuk, hogyan lehet használni és mi mit jelent rajta (az orosz kisszótárban nem voltak benne az ilyen speckó vonatos, informatikás kifejezések). Úgyhogy ezek után már inkább azt nyomogattuk, és a hölgyhöz csak kész ötleteinkkel mentünk oda. (Megjegyzés: néha még ez az elvirás és a belső adatbázis sem egyezett egészen.)
Úgy tűnt azonban, hogy tervezett vonatainkra valóban nincsen hely, még hasonlóra sem, csak több nappal később/korábban, így megannyi átgondolás, megbeszélés és sóhajok után le kellett mondanunk nem csak az uráli hegymászásról, de a novoszibirszki napfogyatkozás-nézésről is. Helyette mindannyian együtt fogunk elutazni Szentpétervárra, onnan vissza Moszkvába, majd tovább Irkutszkig (ez már majdnem a Bajkál-tónál van). Igy azonban a vonatjegyek ára sem lőtt túl sokkal a tervezetten.
A kedves jegyirodás nénit délután, a többórányi mosolygós és kitartó velünk való foglalkozás köszöneteként egy rubik kockával jutalmaztuk.

Tanulságok:
1. Beszéld a nyelvet!
2. A vonatjegyet, ha lehet, vedd meg előre interneten!
3. A Citystar jó, de számolni kell vele, hogy nem lehet hozzá interneten jegyet venni.
4. Hosszútávra annál olcsóbb a jegy, minél kevesebb megszakítás van benne.
5. Isteni finom "mindenjóval töltött" óriáspalacsintát lehet kapni a jegyirodához közeli (asszem a Krasznüje Vorota) metróállomás kijáratánál! ;)